Saffron A. Kent: A Gorgeous Villain – értékelés | A Gorgeous Villain by Saffron A. Kent – review

 

! PLEASE SCROLL DOWN FOR ENGLISH !

 

↠ A Gorgeous Villain | Könyvprofil

Megjelenés ideje: 2021. június 3.

Sorozat: St. Mary’s Rebels

A sorozat kötetei:

My Darling Arrow

A Gorgeous Villain

These Thorn Kisses

Hey, Mister Marshall

Oldalak száma: 724

Fülszöveg:

NOTE - This book is a STANDALONE set in the world of St. Mary's. The book contains NO CHEATING.

Two years ago, Reed Jackson betrayed Calliope Thorne and broke her heart. So she stole his most prized possession – a white mustang – and drove it into the lake for revenge.

Now, Callie is stuck at a reform school while Reed is off at college, living his life without repercussions.

Until he comes back.

With him comes back all the feelings that Callie has been trying to bury: anger and heartbreak.

But most of all, desire. At the sight of his beautiful but lying lips and his gunmetal gray eyes that still taunt and smolder when he looks at her.

Whatever though. It’s not as if Callie is ever going to fall for her ex-boyfriend again. Or let him corner her in a bar one night and touch her, kiss her…

Neither is she going to kiss him back. Or worse, sleep with him.

Because that would make her naïve and foolish.

Oh, and also pregnant.

And there’s no way Callie is ever going to get pregnant at eighteen and with Reed’s baby, no less. The guy she hates.

The guy who taught her all about heartbreak. Who might look like a gorgeous hero but really is the villain of her story.

 

1 perc csendet kérek Saffron A. Kent A Gorgeous Villain című alkotásának, ami egy olyan könyv, amiben rengeteg lehetőség rejlett, de a végén 2021 egyik legnagyobb csalódásává nőtte ki magát.

A huszadik fejezetnél abba kellett hagynom az olvasását. Sajnálom, de én ezt nem bírom tovább. Én megpróbáltam. Tényleg nagyon szeretni akartam ezt a regényt. De egyszerűen képtelen vagyok rá. Én személy szerint nem szeretek félbehagyni könyveket, mert mi van, ha esetleg a későbbiekben történik valami a történetben, ami meg tudná menteni a cselekményt, viszont én erről lemaradok, mert túl hamar ítélkeztem. Azonban, nekem is megvannak a határaim, és az A Gorgeous Villain olvasása közben olyan szinten éreztem kellemetlenül magam, hogy az már szinte fájt.

Nekem ez volt a legeslegelső olvasmányom az írónőtől, és már annyira izgatottan várjam, hogy engem is teljesen levegyen a lábamról a történeteivel és a karaktereivel, már rengeteg csodálatos dolgot olvastam a munkásságáról. Igen, ezelőtt még sosem olvastam tőle, viszont már egy jóideje követtem az Instagramon, mivel érdeklődtem a könyvei iránt, és amikor először megláttam, hogy egy váratlan terhességről szóló regényt fog írni, már akkor alig vártam, hogy a kezeim közé vehessem ezt az alkotását (legelőször talán tavaly október körül posztolt erről Saffron, én már hónapok óta tűkön ülve izgatottan vártam a megjelenésének a napját, szóval a csalódottságom nagyon is valós).

Én egyszerűen imádom az olyan könyveket, amelyek a váratlan terhességet helyezik a középpontba, odavagyok a cuki kis családi pillanatokért, és amikor megláttam, hogy az AGV is egy ilyen regény lesz... NE IS MONDJ TÖBBET. NE IS MONDJ TÖBBET.

 

Emiatt én simán azt hittem, hogy szinte együltömben el is fogom olvasni ezt a hatalmas cirka 700+ oldalas könyvet, és aztán... Aztán szépen lassan rájöttem, hogy az a könyv, amit mérhetetlen izgatottsággal vártam unalmas, a szóismétlésekből nincs benne hiány, és nem mellesleg, pokolian idegesítő. Szenvedtem a karakterekkel, magával a cselekménnyel, az írásmóddal, egyszóval: mindennel. Annyira sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de kár volt várni az A Gorgeous Villain-re.

Az utóbbi néhány olvasmányomba nagyon magas elvárásokkal kezdtem bele, viszont ez tényleg nagyon fájt. Mielőtt még én elkezdtem volna olvasni ezt a könyvet, olvastam pár recenziós véleményt is róla, és nagyon sokan megemlítették azt, hogy szóismétlésekkel van tele, és az olvasás során rendkívül kellemetlenül érezték magukat. Én egyszerűen nem akartam hinni a szememnek, csak az járt a fejemben, hogy „csak nem lehet olyan rossz, ugye? UGYE?” Ó, hogy én mekkorát tévedtem.

 

ami nem tetszett a regényben:

 

↠ Callie és Reed

Nem szerettem őket, amikor ilyen párkapcsolati dologban voltak, viszont külön sem tudok mást elmondani róluk. Természetesen nekik is vannak cuki közös jeleneteik, azonban ez közel sem volt elég ahhoz, hogy elfeledtesse velem azt a sok rosszat. Ha csak egy szóval kellene most jellemeznem ezt a két karaktert, akkor valószínűleg az „irritálóra” esne a választásom.
Callie körülbelül 3 percig úgy tesz, mintha egy nagyon erős nő lenne, de mihelyst Reed is bekerül a képbe, gyorsan visszaváltozik egy szánalmas karakterré. Ez a lány olyan szinten megszállottja ennek a fiúnak, hogy azt szavakkal szinte ki sem tudom fejezni, rettentően idegesítő volt, többször éreztem azt, hogy a legjobb talán az lenne, ha kidobnám az ablakon a Kindle olvasómat, hogy soha többet ne is kelljen látnom ezt a könyvet.

Reed az a tipikus „rossz fiú” (duh) karakter, akinek problémái vannak a családjával, képtelen a szerelemre, és nem is akar szerelembe esni. *most úgy teszek, mintha ez nagyon meglepett volna* 

 

↠ Callie mániája Reed-del

 

❝ “You told me the other day, in the storage closet that... that you’re not so easy to take care of...”

(...)

“What about it?”

His gravelly voice makes me clench my stomach. “You said that if I took care of you, I’d have bruised knees, so I...”

(...)

“You what?” he asks in a strangled whisper.

(...) “So I get down on my knees. At night.”

“On your knees.”

“Yes.” My knees tingle from all the abuse of the past days. “We’ve got hardwood floors at home. So I get down and I... I stay there.”

(...)

“For how long?”

“A long time. Until I...” I press my knees into his legs. “Until they start to feel numb. And sore.” ❞

 

 

MÁR ELNÉZÉST. DRÁGA CALLIE, HOGY MIT CSINÁLSZ? Igen, jól olvastátok, Reed kedvéért gyakorolja a térdelést. Elnézést, de most megyek és sírok egyet. Én el sem tudom hinni, hogy Callie ilyen mértékekig, kétségbeejtően szinte megszállottja lett ennek a fiúnak, ettől az én szememben csak még nevetségesebbé vált a karaktere.

Ekkor jött el számomra az a pont, amikor elkezdtem megkérdőjelezni Callie józan eszét.

És őszintén megmondva, a sajátomat is, hiszen ennek ellenére is folytattam az olvasást.

És ó te jó ég, ez még csak a kezdet volt.

 

↠ Ledger

Avagy Callie egyik „basáskodó, túlságosan védelmező” bátyja. Miközben olvastam ezt a regényt, és valahányszor Ledger is színre lépett, egyszerűen csak azt éreztem, hogy ő már túl sok. Aztán tett pár olyan megjegyzést, ami nemigen segített nekem abban, hogy megkedveljem.

! SPOILER ! SPOILER ! SPOILER ! Miután Callie bejelenti a testvérei előtt is, hogy várandós, és a kisbaba édesapja nem más, mint Reed, Ledger azonnal meg akarja keresni a fiút, és ez sikerül is neki. ! VÉGE A SPOILER RÉSZLEGNEK ! Ekkora már meg sem lepődtem azon, hogy ezek a karakterek csak az öklükkel tudnak kommunikálni egymással, annyi ilyen jelenet van Callie és Reed történetében, hogy szinte már hozzászokik az ember. Ó, és hogy is felejthetném el megemlíteni a legrosszabbat? Ártatlan embereket rángatnak bele a drámáikba csak azért, hogy egymásnak fájdalmat okozhassanak. Milyen nagyszerű. A következő jelenetet Reed szemszögéből olvashatjuk, Ledger a következőket mondja neki:

 

❝ “But if I killed you tonight, then you wouldn’t be able to see.”

I spit out blood. “Yeah? See what?”

He chuckles then, his fingers tightening. “What I'm going to do to your sister.” Another chuckle. “She's a firecracker, isn’t she? Tempest.” ❞

 

Saffron bejelentette, hogy a Thorne fivéreknek is szánni fog egy-egy könyvet, és jelenleg nekem van egy olyan érzésem, hogy Ledger szerelmének a tárgya Tempes-t lesz (lehet, hogy tévedek, semmi sincs még kőbe vésve, én most csak az A Gorgeous Villain-ben olvasottak alapján találgatok), és ha Ledger csak valami gyerekes bosszúállásra fogja felhasználni Tempest-et abban a könyvben, akkor majdcsak ugyanaz lesz az a sztori is, mint az AGV. Ha valami baja van Reed-del, akkor kettejüknek kellene megoldaniuk a nézeteltéréseiket, nem pedig azzal kellene szórakozniuk, hogy ártatlanokat rángatnak a probléma kellős közepébe. Az Isten szerelmére, nőjetek már fel.

 

↠ az írásmód

Őszintén bevallom, hogy én a The Wild Mustang & The Dancing Fairy című előzménytörténet nagy részét csak gyorsan átfutottam, hiszen ez a kis szösszenet telis-tele van idegesítő és rettentően unalmas belső monológokkal. Minden egyes alkalommal, amikor belefutottam egy újabb hosszabb ilyen rizsázásba, nagyon közel jártam ahhoz, hogy inkább félbehagyom az olvasását. Viszont kíváncsi voltam arra a híres „Mustang fullasztós” jelenetre, szóval végigolvastam.
Tudjátok, hogy mi a legrosszabb az egészben?

Az, hogy ezek a belső monológok az AGV-ben sem szűnnek meg. Szóval igen, ebben a kötetben is rengeteg részt átugrottam. Viszont egyszer csak eljutottam arra a pontra, amikor már ez a módszer sem segített sokat.

A kisregény és a könyv között csupán annyi a különbség, hogy az AGV-ben Reed narrációjával is olvashatunk fejezeteket. Hurrá! Aha, nem. Habár, véleményem szerint az ő részeit sokkal kevésbé volt fájdalmas olvasni, mint a Callie szemszögéből íródottakat. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy Reed gondolatai között nem voltak olyanok, ami miatt igen csak sokszor forgattam a szememet, mert bizony vannak bőven ilyenek is, viszont ezeket nem találtam olyan szinten idegesítőnek, mint Callie fejezeteit. Ez ám a meglepetés, ilyen még sosem történt velem.

Számtalan alkalommal ezek a belső monológok szimplán indokolatlanul részletesek, azonban ami nagyon próbára tette a türelmemet az a szóismétlés volt.

Értem én.

Ennek a srácnak farkas szemei vannak.

És olyan a bőre, mint egy vámpírnak. (Mellesleg, farkas szemek, vámpír bőr?  Az első pár alkalommal, amikor szembejöttek velem ezek a szavak csak az járt a fejemben, hogy ugye most nem az a rész jön, hogy még ragyog is a bőre? Én komolyan azt hittem, hogy valamiféle „tudom, hogy mi vagy” Twilight jelenetet is fogunk kapni. Na az mekkora fordulat lett volna.)

Ő maga a megtestesült gonosz.

Van egy fehér Mustang-ja.

Mi lenne, ha végre tovább lépnénk, és nem ismételnénk meg mindent úgy ezerszer? Ó te jó ég, én már kezdtem azt hinni, hogy ha még egyszer szembejönnek velem ezek a szavak, akkor vagy elsírom magam vagy megőrülök (vagy mindkettő). És akkor még nem is meséltem nektek a „tündéri” dolgokról.

És ezzel a pár példával, amit mutattam nektek, még koránt sincs vége az ismétlésnek. Az írónő más szavakat is előszeretettel említ meg újra és újra és újra. A következő mondatot a kisregényben olvashatjuk:

 

❝ But as I said, I’m a good girl and so a good sister. ❞

 

Szó szerint néhány sorral lejjebb ez követi:

 

❝ But anyway, good. That’s what I am.

A good girl. A good sister.

Good. Good. Good. ❞

 

Itt van egy példa az A Gorgeous Villain-ből is:

 

❝ “A pretty blond fairy with dark lipstick lips.”

Lipstick lips.

I wear lipstick now. ❞

 

Oké, értem én, ez a lány majdnem egy szent. Akinek balerina szíve és rúzsos ajkai vannak. (Őszintén megmondva, magyarul ez nem is hangzik olyan rosszul, viszont angolul nekem nagyon nem tetszett a „lipstick lips” végtelen számú ismétlése. Ki mond egyáltalán olyat, hogy „lipstick lips”?)

Végre. Tovább. Léphetnénk?

Kérlek.

Az ilyenfajta szószaporítás ABSZOLÚT SEMMIT nem ad hozzá az olvasási élményhez, maximum ideges olvasókat.

Ez az extrém mennyiségű szóismétlés olvasás közben bennem csak azt az érzést keltette, hogy az írónak fontosabb mindennél fontosabb volt a befejezett regény hossza. Nem hinném, hogy bármelyik író ilyen érzést akar kiváltani az olvasóiból a történeteivel, és annyira sajnálom, hogy most nekem ezt kellett mondanom, de miután már nem is tudom hányadik alkalommal jött velem szembe a „fairy”, a „wolf eyes”, a „gorgeous villain” és a többi, nekem ebből csak az jött le, hogy az írónő csak a szószámot akarta növelni.

Kérlek titeket, hogy soha ne helyezzük előrébb a fontossági sorrendben a befejezett regény hosszúságát a történet minőségénél. De most komolyan, én azt sem bántam volna, ha az írónő még pár hetet, vagy akár hónapot tölt azzal, hogy dolgozik az AGV-on, mert én tényleg úgy gondolom, hogy rengeteg lehetőség rejlett benne, viszont a kivitelezés elég gyengére sikeredett.

 

Egy másik aspektusa az írásmódnak, ami nem nyerte el a tetszésemet (ígérem, hogy ez lesz az utolsó, amit megemlítek) az a dialógusok hiánya. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az egész könyv egy nagy monológ (jesszus, ha ez így lenne, akkor már szerintem a második oldal után félbehagytam volna az olvasást, így is épp eleget kaptunk abból, ahogyan Callie Reed után epekedik, és már ez is több volt a soknál), hanem a legnagyobb problémám ezzel az volt, hogy sokszor Callie csak elmeséli, hogy mi történt és miről beszélnek a karakterek, nem kapunk párbeszédeket. Mutatok nektek erre is egy példát:

 

❝ I see him chuckle at her as he asks her how her ride in was and if she was speeding. And what has she been doing to her car. Because it looks like shit and he’s going to take a look at it later, see if it needs a tune-up. ❞

 

Nem lett volna jobb, ha ténylegesen egy beszélgetést ír meg Saffron Reed és a húga között? Vagy csak én ezt most túlreagálom? Én személy szerint imádom Reed és Tempest közös jeleneteit, sokkal jobban örültem volna neki, ha itt is Callie leírása helyett a testvérpár dialógusát kapjuk meg.

 

↠ amitől kellemetlenül érzed magad olvasás közben: a szexjelentek (ó, bárcsak valahogy törölhetném ezeket az emlékezetemből)

 

❝ “Yes. I will. I’ll do anything you want me to do.”

“You’ll beg me to spread your legs. To use that tight little fairy hole and stick it to your brothers. You’ll beg me to destroy you in your good girl bedroom while they sleep just down the hall. While I make you moan in your lacy pillow and make you betray your brothers every night. And then, ask me, what will I do?”

My breaths are all but gone right now but I somehow wheeze out, “What?”

“I’ll tell them,” he says with a cold, humorless, half smile. “I’ll tell them how pretty their sister looked when she opened her legs for me last night. I’ll fucking brag about banging their sister under their noses.”

“You wouldn’t.” I shake my head. “I trust.”

Maybe it’s the stupidest thing I’ve ever said, even stupider than all the things I’ve been saying tonight, but I do.

I do trust him. ❞

 

 

Ez az idézet a The Wild Mustang & The Dancing Fairy-ben olvasható, és ó te jó ég, ez a kisregény telis-tele van vörös zászlós intő jelekkel, de sajnos nagyon úgy tűnik, hogy Callie imádja a vöröset, hiszen minden egyes figyelmeztetést figyelmen kívül hagy.

Legalább néha ő is beismeri, hogy elég buta kijelentéseket tesz. Hát, már ez is valami.

 

❝ “You know how I'm going to do that? How I’m going to make you cry for me, Fae?”

“H-how?”

“With my dick,” he rasps. “With my big fucking dick. Tell me how big my dick is.”

I can’t tell him anything right now but I try.

I try my hardest. “As big as… my arm.”

“Fuck yeah. My dick is as big as your pretty arm and when I stick it in here.” (...) “When I pound your fairy pussy with it, it’s going to feel like the first time. It’s going to feel like the first dick you’ve ever had. The first monster dick that was ever crammed into your tiny snatch and you’re going to forget all about your Toby.”

“I-”

“When I fuck you, Fae, it will hurt you but it will feel like magic. And you’ll love it. You’ll love hurting for my dick. You’ll love crying for it. And when you meet that good guy you’re so dying to meet, when he fucks you, your pussy will still hurt for my cock. She’ll still cry for it.” ❞

 

Komolyan nem tudom, hogy most sírjak vagy nevessek.

 

❝ A tampon. So you made me feed my fat dick to a pussy that’s only known a tampon. You know my cock is fat and big, don’t you? You felt it. ❞

 

 

❝ It’s killing me that I made her cry and I didn’t get to lick her tears off. I didn’t get to soothe her with my tongue. She must’ve been all sore and puffy. Swollen and red. After the way I abused her. After the way I beat her up with my cock and I didn’t even get to suck that soreness away. I didn’t even get to make nice with her with my mouth. I didn’t even get to tell her that my dick, the thing that hurt her, he’s a horny bastard. He wants to hurt her again and again. He wants to use her up but I won’t let him. I won’t. Not until I take away her pain. Not until I kiss it all better. It’s killing me, Fae. ❞

 

Rendesen egy visszataszító érzés fogott el, amíg ezeket a szavakat gépeltem, Saffron kérlek, hogyan adhattad ezt ki?

Úgy szeretném tudni, hogyan lehetséges az, hogy Reed ezeket a szavakat anélkül ki tudja mondani, hogy halálra röhögné magát. Annyira meg szeretném érteni, hogyan lehetséges az, hogy Callie ennek a kis monológnak a hallgatása közben meg tudta őrizni a komolyságát. Ez aztán nem semmi egy tehetség csajszi, taníts mester.

Arról már ne is beszéljünk, hogy harmadik személyben beszélni a nemi szervekről pokolian nevetséges. Egyáltalán nem szexi. 

 

ami tetszett a könyvben,

de közel sem volt elég ahhoz, hogy tovább olvassam:

 

↠ Callie fivérei

Hát, legalábbis Ledger kivételével mindenki más.

Viszont a többieket tényleg sikerült nagyon megszeretnem, nagyon szerettem a közös jeleneteiket, és hogy teljesen őszinte legyek, szerintem Conrad az egyik megmentője ennek a történetnek. Ő az egyike annak a kevés szereplőnek, aki miatt a frusztráció mellett végre más is képes voltam érezni, és ez elmondhatatlanul üdítő volt. SZÜKSÉGEM VOLT ERRE. Ennek a regénynek SZÜKSÉGE VAN CONRAD-RA. Nélküle alig lenne elviselhető. Ő az egyik legeslegjobb könyves fivér, rendesen megszakadt érte a szívem, amikor arról olvastam, hogy mit meg nem tett, csak hogy megvédhesse a családjukat és hogy mennyire aggódott mindig a testvéreiért.

 

↠ a lányok

Olvasás közben és még most is sokkal jobban érdekel Callie barátainak a története (ahogy már azt fentebb is említettem, Tempest-tel kapcsolatban még nem vagyok nagyon biztos, én jelenleg csak abban reménykedem, hogy nem fogják felhasználni valami gyerekes bosszúhoz). Poe, Wyn és Tempest sokkal szórakoztatóbbak Callie-nál (Salem-ről nem igazán tudok itt véleményt formálni, addig a pontig, ameddig én is olvastam, nem igazán volt jelen), olvasás közben már kétségbeesetten vártam, hogy ők is megjelenjenek egy-egy fejezetben csak hogy végre egy kicsit elviselhetőbb legyen a történet. Alapjában véve, ekkorra már nekem majdcsak mindegy volt, hogy ki szerepel egy jelenetben, csak ne Callie legyen az. És amikor ez az érzés már túl sok lett, akkor úgy döntöttem, hogy ennek így nincs értelme, itt az ideje félbehagyni. Én próbálkoztam, de egyszerűen nem tudtam megkedvelni ezt a lányt.

Ha jól emlékszem, utoljára akkor történt velem olyan, hogy ennyire nem kedveltem a női főszereplőt, amikor a Miutánt olvastam (rendesen rossz arra a történetre gondolni, Tessa is olyan naiv és dühítő mint Callie).

 

↠ néhány cuki jelenet Callie és Reed között

Igen, a sok rossz ellenére kettejüknek vannak imádnivaló pillanataik is, az egyik személyes kedvencem az, ! SPOILER ! SPOILER ! SPOILER ! amikor Reed segít Callie-nak balettezni. ! VÉGE A SPOILER RÉSZLEGNEK ! Én szerettem azt is, hogy Reed ennyire aggódott Callie-ért, lehet, hogy néha ez is egy kicsit soknak tűnt, de inkább olvasnám újra ezeket a részeket, mint a szexjeleneteket. 

 

Mindent figyelembe véve, nagy elvárásokkal futottam neki ennek a könyvnek, a megjelenése előtt én tényleg azt hittem, hogy ez lesz majd az egyik legnagyobb kedvencem, amit szívesen fogok újraolvasni. Ha meglátom azt, hogy egy regény egy „váratlan terhességről” szól, szinte azonnal meg is veszem. Azonban akármennyire is szerettem volna imádni Callie és Reed történetét, egyszerűen képtelen voltam rá. Teljes szívemből szeretem azt, amikor az ilyen kötetekben kapunk imádnivaló kis családi jelenteket, viszont ennél már addig sem tudtam eljutni, hogy a gyermek megszülessen. Jelenleg nem vagyok benne biztos, hogy adok-e esélyt a sorozat következő regényeinek. Az A Gorgeous Villain után azt mondanám, hogy inkább nem, de majd meglátjuk.

Értékelés: itt most nem fogok csillagozni, hiszen nem olvastam végig a regényt, csak azt tudom mondani, hogy nagyon csalódott vagyok.

↠ A Gorgeous Villain | Book profile

Publishing date: June 3rd, 2021

Series: St. Mary’s Rebels

Books in the series:

My Darling Arrow

A Gorgeous Villain

These Thorn Kisses

Hey, Mister Marshall

Print lenght: 724 pages

Blurb:

NOTE - This book is a STANDALONE set in the world of St. Mary's. The book contains NO CHEATING.

Two years ago, Reed Jackson betrayed Calliope Thorne and broke her heart. So she stole his most prized possession – a white mustang – and drove it into the lake for revenge.

Now, Callie is stuck at a reform school while Reed is off at college, living his life without repercussions.

Until he comes back.

With him comes back all the feelings that Callie has been trying to bury: anger and heartbreak.

But most of all, desire. At the sight of his beautiful but lying lips and his gunmetal gray eyes that still taunt and smolder when he looks at her.

Whatever though. It’s not as if Callie is ever going to fall for her ex-boyfriend again. Or let him corner her in a bar one night and touch her, kiss her…

Neither is she going to kiss him back. Or worse, sleep with him.

Because that would make her naïve and foolish.

Oh, and also pregnant.

And there’s no way Callie is ever going to get pregnant at eighteen and with Reed’s baby, no less. The guy she hates.

The guy who taught her all about heartbreak. Who might look like a gorgeous hero but really is the villain of her story.

 

1 minute silence for A Gorgeous Villain by Saffron A. Kent, a book that had so much potential, but turned out to be one of the worst book fails of 2021.

DNF at chapter 20. I am sorry, but I can’t do this anymore. I tried. I really did. I wanted to love this book. But I can’t. I don’t like to dnf books, because maybe something will happen, something that could be the saving grace of the book, and as a result I will miss it because I judge too quickly. However, I have my limits too and the second hand embarrassment in A Gorgeous Villain is just too much to handle.

This was my very first Saffron A. Kent book and I was so ready to fall in love with her stories and characters, I have heard people preach about her writing. Yeah, I have never read her books before, but I followed her on Instagram because I was interested in her stories, and when I saw that she is writing a surprise pregnancy book (literally she started to post about this book last October, I have been waiting for this for months, THE DISAPPOINTMENT IS REAL) I couldn’t contain my excitement.

This is one of my biggest favourite tropes, I am just a sucker for cute family moments and when I saw that AGV would be a story like that... SAY NO MORE, SAY NO MORE.

 

 

I thought that I would DEVOUR this massive 700+ pages long book in a day and then... Then I slowly discovered that one of my most anticipated release is repetitive, boring and annoying as hell. I struggled with the characters, the story, the writing, everything. I am so sad to say this, but this was not worth the wait.

I have started my last few reads with very high expectations, and most of them disappointed me, but this one really hurt. Before the release of this book, I have read some ARC reviews and many of them mentioned that it was super repetitive and cringeworthy. And I was like “it couldn’t be that bad, right? RIGHT?” Ohhhhh I was so wrong.

 

things I did not like:

 

↠ Callie and Reed

I don’t really like them as a couple thingy, I don’t really like them separately either. Of course, they have some cute scenes, but these are not enough to outshine the bad. If I had to pick just one word to describe them, I would say “irritating.”

Callie, for like 3 minutes, acts like she has a backbone, then she is quickly back to being pathetic so bad that I wanted to throw my Kindle out of the window and never see it again.

Reed is just the typical “bad guy” (duh) with some family problems who can’t and won’t do love. *pretends to be shocked*

 

↠ Callie’s obsession with Reed

 

❝ “You told me the other day, in the storage closet that... that you’re not so easy to take care of...”

(...)

“What about it?”

His gravelly voice makes me clench my stomach. “You said that if I took care of you, I’d have bruised knees, so I...”

(...)

“You what?” he asks in a strangled whisper.

(...) “So I get down on my knees. At night.”

“On your knees.”

“Yes.” My knees tingle from all the abuse of the past days. “We’ve got hardwood floors at home. So I get down and I... I stay there.”

(...)

“For how long?”

“A long time. Until I...” I press my knees into his legs. “Until they start to feel numb. And sore.” ❞

 

EXCUSE ME. CALLIE DARLING, YOU DO WHAT? Yes, she is practicing being on her knees for Reed. Excuse me while I go and cry. 😭 I swear she is way too desperate and so obsessed with this guy and if you ask me, these make her look extremely pathetic.

This was the point I started to question Callie’s sanity.

And maybe mine too because I still continued reading it.

And oh boy it was just the beginning.

 

↠ Ledger

Aka one of Callie’s “overbearing, overprotective” older brother. While I was reading, I felt that he is just too much. But then some comments he makes really made me dislike him.

! SPOILER ! SPOILER ! SPOILER ! After Callie announces to her brothers that she is pregnant and Reed is the father, Ledger wants to find him, and he manages to do so. ! END OF THE SPOILER SECTION ! By this point I got used to the fact that these guys only use their fists to solve their problems, and oh, how could I forget? They use other innocent people to hurt each other. How nice. This scene is from Reed’s POV, and Ledger says the following to him:

 

❝ “But if I killed you tonight, then you wouldn’t be able to see.”

I spit out blood. “Yeah? See what?”

He chuckles then, his fingers tightening. “What I’m going to do to your sister.” Another chuckle. “She’s a firecracker, isn’t she? Tempest.” ❞

 

I heard that there will be a new series about the Thorne brothers, and right now I feel that the love interest for Ledger will be Tempest (I could be wrong, nothing is set in stone, I am just assuming this based on AGV) and if he uses Tempest for some childish revenge then it will be just the same as Callie and Reed’s story. If he has problems with Reed, they should deal with that and not drag innocent people into the middle of it. Grow up, for God’s sake.

 

↠ the writing

To be completely honest, I skimmed The Wild Mustang & The Dancing Fairy like until the last few chapters because all those inner monologues were just so annoying and boring. I was so close to stop reading it, but I was very curious about that famous “Mustang drowning” scene so I finished it.

The worst part?

The inner monologues do not disappear in AGV. So yeah, I skimmed a lot in this novel too. But I reached a point where skimming just did not help.

The only difference between the novella and the full lenght book is that now we have chapters from Reed’s POV too. Yaaaay. Yeah, no. Though, in my opinion, these are less painful than Callie's chapters. I am not saying these do not have cringy parts, because they do, but his chapters made me less annoyed. Shocker.

Many times these scenes are just unnecessarily long and what really tested my patience was the repetition.

I get it.

He has freaking wolf eyes.

And vampire skin. (By the way, wolf eyes, vampire skin? When I first saw these I was like “please tell me his skin isn’t glittering or something”, honestly I thought there would be some kind of “I know what you are” Twilight scene. What a twist that would have been.)

He is the villain.

He has a white Mustang.

Can we move on and not repeat everything like a 1000 times? Oh my goodness I feel like I am gonna cry or go crazy (or both) if I ever see these words again. And then I haven’t even talked about all the “fairy” stuff. 😭

And that is not the end of the repeating. Saffron does that with many other words, for example, here is a quote from the novella:

 

❝ But as I said, I’m a good girl and so a good sister. ❞

 

literally a few lines after this:

 

❝ But anyway, good. That’s what I am.

A good girl. A good sister.

Good. Good. Good. ❞

 

Here is an example for you from A Gorgeous Villain too:

 

❝ “A pretty blond fairy with dark lipstick lips.”

Lipstick lips.

I wear lipstick now. ❞

 

Like okay, I understand, she is almost a saint. Who has a ballerina heart and lipstick lips. (That is so fucking weird to write down. Who says “lipstick lips”?)

Can. We. Move. On. Now?

Please.

This kind of repetition adds ABSOLUTELY NOTHING to the story. Except maybe one thing: annoyed readers.

This insane amount of recurrence of these words gave me the feeling that the word count was more important than anything else. I don’t think any author want to make his/her readers feel this way, and I am so sorry, but after reading “fairy”, “wolf eyes”, “gorgeous villain” and stuff like that for the thousandth time, that is all I feel.

Please let’s not prioritise the lenght of the finished book over the quality of the writing. Seriously I would have preferred if the author spent a few more weeks or months working on this story because it truly had lots of potential, it was just very badly executed.

 

Another aspect of the writing style I did not like (I promise this is the last one I mention) is the lack of dialogues. I am not saying this book is just a big monologue (God then I would have dnfed this on page 2, I wouldn’t have survived more Callie pinning after Reed), but many times Callie just tells us what is discussed. I will give you an example:

 

❝ I see him chuckle at her as he asks her how her ride in was and if she was speeding. And what has she been doing to her car. Because it looks like shit and he’s going to take a look at it later, see if it needs a tune-up. ❞

 

Wouldn’t it be better if it was actually a conversation between Reed and his sister? Am I overreacting? I adore the Reed and Tempest scenes so much, ladies and gentlemen, we were robbed here.

 

↠ what makes you really uncomfortable while you are reading this: the smut scenes (oh how I wish I could unsee these)

 

❝ “Yes. I will. I’ll do anything you want me to do.”

“You’ll beg me to spread your legs. To use that tight little fairy hole and stick it to your brothers. You’ll beg me to destroy you in your good girl bedroom while they sleep just down the hall. While I make you moan in your lacy pillow and make you betray your brothers every night. And then, ask me, what will I do?”

My breaths are all but gone right now but I somehow wheeze out, “What?”

“I’ll tell them,” he says with a cold, humorless, half smile. “I’ll tell them how pretty their sister looked when she opened her legs for me last night. I’ll fucking brag about banging their sister under their noses.”

“You wouldn’t.” I shake my head. “I trust.”

Maybe it’s the stupidest thing I’ve ever said, even stupider than all the things I’ve been saying tonight, but I do.

I do trust him. ❞

 

 

This quote is from The Wild Mustang & The Dancing Fairy, and oh my goodness, it is filled with red flags, too bad it seems like Callie’s favourite colour is red, so she ignores everything.

At least sometimes she realizes that she sounds stupid. That’s something, I guess?

❝ “You know how I'm going to do that? How I’m going to make you cry for me, Fae?”

“H-how?”

“With my dick,” he rasps. “With my big fucking dick. Tell me how big my dick is.”

I can’t tell him anything right now but I try.

I try my hardest. “As big as… my arm.”

“Fuck yeah. My dick is as big as your pretty arm and when I stick it in here.” (...) “When I pound your fairy pussy with it, it’s going to feel like the first time. It’s going to feel like the first dick you’ve ever had. The first monster dick that was ever crammed into your tiny snatch and you’re going to forget all about your Toby.”

“I-”

“When I fuck you, Fae, it will hurt you but it will feel like magic. And you’ll love it. You’ll love hurting for my dick. You’ll love crying for it. And when you meet that good guy you’re so dying to meet, when he fucks you, your pussy will still hurt for my cock. She’ll still cry for it.” ❞

 

I seriously don’t know if I should laugh or cry. 

 

❝ A tampon. So you made me feed my fat dick to a pussy that’s only known a tampon. You know my cock is fat and big, don’t you? You felt it. ❞

 

❝ It’s killing me that I made her cry and I didn’t get to lick her tears off. I didn’t get to soothe her with my tongue. She must’ve been all sore and puffy. Swollen and red. After the way I abused her. After the way I beat her up with my cock and I didn’t even get to suck that soreness away. I didn’t even get to make nice with her with my mouth. I didn’t even get to tell her that my dick, the thing that hurt her, he’s a horny bastard. He wants to hurt her again and again. He wants to use her up but I won’t let him. I won’t. Not until I take away her pain. Not until I kiss it all better. It’s killing me, Fae. ❞

 

I feel disgusted typing these words, Saffron please how could you publish this?

I wanna know how it is possible that Reed can say these out loud without laughing his ass off. I would like to understand how can Callie keep a straight face while listening to him saying things like that. That’s some talent girl, teach me master.

Also, talking about their genitals in the 3rd person... is hella hilarious. Not sexy.

 

things I liked,

but were not enough to convince me to keep reading it:

 

↠ Callie’s brothers

Well, of course except Ledger.

But I really loved them, their interactions are really good and to be completely honest Conrad is the saving grace of this book. He is one of the very few characters who made me feel something besides annoyance and it was like a breath of fresh air. I NEEDED THAT. This book NEEDS CONRAD. Without him it would be barely tolerable. He is one of the best bookish brothers ever, the way he always protected everyone in their family and worried about them made my heart break.

 

↠ the girls

I was and am still a lot more interested in the stories of Callie’s friends (I am not sure about Tempest, I really hope that I am wrong and she won’t be used for some revenge that has nothing to do with her). Poe, Wyn and Tempest are a lot more entertaining than Callie (I am not really sure about Salem since she is not really present until the point I stopped reading), while I was reading it, I was eagerly waiting for more scenes with them, basically I simply wanted to read about anybody else, just not Callie. And when this feeling became too much, I dnfed. I just really do not like her.

If I remember well, the last time I disliked a heroine this much was when I was reading After (it actually hurts to think about that story, Tessa is just as naive and infuriating as Callie.)

 

↠ some cute moments between Callie and Reed

Yes, there are some adorable scenes with them, my personal favourite is ! SPOILER ! SPOILER ! SPOILER ! when Reed helps Callie practice ballet. ! END OF THE SPOILER SECTION ! I absolutely adored that Reed wants to make sure Callie has everything she needs, he worries a lot about her (sometimes that was a little bit too much but still better than reading another weird sex scene.)

 

Taking everything into account, I had high hopes for this novel, before the release of this book I have genuinely believed that this would be my newest all time favourite novel. If I see “surprise pregnancy” I one-click like almost instantly. However, Callie and Reed’s story is just not for me. I wholeheartedly adore cute little family moments but I couldn't even stay until the baby was born. Right now I am not sure if I want to give the upcoming books a chance or not. After reading AGV, I would say most probably I will not read them. But we shall see.

 

Final rating: I won’t rate this book because I haven’t actually finished it, but I am just so disappointed.