Leiner Laura: Random – Értékelés

! Note to my English speaking readers: This review will be about a book written by a Hungarian author, therefore, I will not include an English section in this post. !

↠ Leiner Laura: Random | Könyvprofil

Megjelenés ideje: 2022. május 3.

Fülszöveg:

Az egyetemista Emma egy meglehetősen rosszul alakult nyaralás óta nem utazott sehová és ehhez a fogadalmához három éve tartja magát, amikor is véletlenül, mondhatni önhibáján kívül nyer egy tengerparti társasutazást. Megpróbálja lemondani vagy átruházni, de nem sikerül, ezért az utolsó pillanatban végül mégiscsak felül a repülőre. Emma nem akar a társaság központja lenni, nem szereti, ha mindenki rá figyel, ő csak a háttérbe húzódva kivárná, hogy leteljen a nyaralás.

Azonban a dolgok ezúttal egy kicsit másként alakulnak. Kezdve ott, hogy a szállodában egy váratlan szobatársat kap, a nagyképű és bunkó, média szakos Noelt…

A Random Leiner Laura 2009-ben íródott regénye, amely most jelenik meg először.

 

 

Nagyon boldog voltam, amikor Leiner Laura bejelentette a Random megjelenését, hiszen hatalmas rajongója vagyok az írónő munkásságának. Azonban be kell valljam, hogy egy picit féltem is tőle, hiszen még nem olvastam tőle olyan regényt, amit a Szent Johanna Gimi megjelenése előtt írt. Így viszont már, hogy (über gyorsan) a Random végére értem, ki merem jelenteni, hogy abszolút feleslegesen aggódtam, Emma és Noel története épp annyira elvarázsolt, mint az összes kedvenc Leiner Laura regényem.

 

❝ – Adok egy tevét a lányért! – kiáltott utánunk a bazáros.

– Egy tevét? – hezitált Noel, a fejét köztem és az árus közt kapkodva. – Nem is tudom. Ez egy okos, tanult lány.

– Tanult? – kérdezte a bazáros.

– Igen – felelte Noel.

– Tényleg? – kérdezte a bazáros ezúttal tőlem.

– Hát igen – ismertem be én is.

– Akkor két teve – nagylelkűsködött a bazáros. ❞

 

A történet főszereplője a végzős egyetemista Vadász Emma, akinek életét egy három évvel ezelőtti nyaralás teljesen beárnyékolja. Hazaérve többek között megfogadta, hogy ő bizony soha többé nem megy nyaralni. Azonban három évvel később, 2009 nyarán, egy váratlan fordulatnak köszönhetően egy tizenkét napos nyaralás nyertese lett. Ugyan vonakodva, de mégis felül arra a repülőre, amely nyolc másik szerencsés társával együtt egyenesen Tunéziába repíti. Emma számára már az első naptól kezdve kihívásokkal teli a tunéziai tartózkodás, kezdve például azzal, hogy szállodai szobáját kénytelen megosztani valakivel, akivel láthatóan az első pillanattól kezdve ellenszenv alakult ki közöttük. Ez a valaki pedig nem más, mint Millner Noel.

De vajon tényleg az ellenszenv lenne a legjobb szó a kettejük kapcsolatának jellemzésére? Megtudhatjátok, ha elolvassátok Leiner Laura Random című regényét.

 

❝  – Aha – bólintott. – Mert… – suttogta. – Mi van akkor, ha mondjuk megkedveltelek? Ha úgy érezném, szeretnélek még látni? Ha szívesen elmennék veled moziba? Meg kajálni. Ha szeretném, ha bemutatnád nekem Tomit. Ha folytatnánk itthon is. Ha nem akarnám, hogy ez csak ennyi legyen? Ha tényleg igazán beléd zúgtam volna… ❞

 

Minden egyes alkalommal, amikor beszerzem a legújabb Leiner Laura regényt, jól tudom, hogy csak akkor érdemes belekezdenem, ha már aznapra majdcsak nincs semmi sem betervezve, hiszen ha egyszer elkezdem olvasni az egyik történetét, akkor bizony addig képtelen vagyok elszakadni tőle, amíg az utolsó szóig el nem olvastam. Augusztus 14.-én délután merültem el Emma és Noel történetében, egyszerűen már nem bírtam tovább várni, az első pár fejezet viszont annyira lenyűgözött, hogy muszáj volt estére halasztanom az olvasást, mert tudtam, hogy ha nem így tennék, akkor sok más hasznosat nemigen csináltam volna aznap. Így aztán olyan este nyolc körül tértem vissza a Randomhoz, és hajnali fél háromig, amikor is a végére értem, meg sem álltam. Nem aludtam valami sokat aznap éjjel, de teljesen megérte, hiszen új kedvencet avathattam. Laura alkotásain kívül nem sok könyvnek sikerült még ennyire lebilincselnie.

Szinte faltam a sorokat, de ugyanakkor ahogy láttam, hogy egyre csak fogytak a lapok, a szereplők egyre csak közelebb kerültek a nyaralás végéhez, szavakba is öntötték, hogy nem szeretnék, hogy véget érjen, és ezzel én is csak egyet tudtam érteni. Vegyes érzések kavarogtak bennem, hiszen olvasni akartam, mert nagyon imádtam a történetet, viszont nem akartam azt sem, hogy vége legyen.

 

❝ – Máj dír frend – nézett a szemébe az arab, amolyan „ajánlok valami nagyon jót” pillantással, aztán Miki vállát átfogva elfordította egy irányba. – Lúk at dat veri nájsz dánki – szólt a karaván mögött ácsorgó szamárra mutatva. – Veri nájsz dánki – erősködött, és magával húzva Mikit, simán rábeszélte. ❞

 

Leiner Laura történetvezetése szerintem még mindig fantasztikus. Az ilyen utazós könyveknél nagy általánosságban mindig attól félek a legjobban, hogy el lesz kapkodva a történet, átugrunk napokat, és szinte nem is kapunk semmit magából az utazásból. A Random esetében viszont egyáltalán nem ez történet, nem volt hiányérzetem semmilyen téren a kötet befejezése után.

Felüdülés volt olvasni a 2009-es időszakról is, imádtam, hogy mind a két főszereplő bloggerként is tevékenykedik, ehhez hasonló regényt ha jól emlékszem még ezidáig még nem olvastam. Külön élmény volt, hogy ebben a regényben így nem kaptak akkora hangsúlyt a közösségi felületek. Manapság azért egész sok történetben elég nagy szerepet kapnak ezek az oldalak (gyakran már idegesítősen sok jelenetbe belefűzik ezeket), tényleg felfrissítő volt olvasni a Randomot.

Emmával már az első pillanattól kezdve szimpatizáltam, nagyon könnyen azonosultam vele, sok hasonló tulajdonságot fedeztem fel kettőnk között (szerencsére a megcsalós sztori nem volt az egyike ezeknek). Tetszett, hogy van öniróniája, igazán szórakoztatónak találtam a belső monológjait, nem untattak ezek a részek, egyáltalán nem éreztem azt, hogy na, haladjunk már. Bár már akkor is nagyon kedveltem, amikor még egy kicsit visszahúzódóbb volt, ez az érzés megsokszorozódott amikor elkezdett megnyílni a többiek előtt.

Bár Noelnek akadtak rosszabb pillanatai is, azért be kell valljam, hogy az esetek többségében neki kellett igazat adjak. Ahogy az összes többi Leiner Laura által megalkotott fiú főszereplőnek, neki sem tudtam ellenállni. ❤

A mellékszereplők közül egyértelműen Miki volt a kedvencem, zseniális ez a fickó, imádtam, hogy ennyire pozitívan állt mindenhez. Megannyi humoros helyzetbe került, amelyek egyértelműen a kedvenc pillanataim lettek az egész könyvből (például a szamaras sztori).

 

❝ A taxis barátságosan érdeklődve nézett ránk, és a beszédünket hallva megkérdezte:

– Verárjúfrom?

– Hungary – feleltük mindhárman egyszerre.

– Ááá – örült meg a sofőr, bár gyanítom minden utasának így reagál a válaszára. – Veri nájsz – tette hozzá, majd egyesével végig nézett rajtunk. – Bojfrend – bökött Noelre. – Görlfrend – mutatott rám.

– No, no, no – tiltakoztunk Noellel egyszerre, miközben a sofőr ügyet se vetve ránk, utolsó tippként a mellette ülő Mikihez fordult. – Papa – állapította meg.

– Papa? – kérdezett vissza Miki, és megrökönyödve fordult hátra hozzánk. – Skacok, most tényleg valamelyikőtök apjának nézett? – kérdezte elképedve. ❞

 

Mindent figyelembe véve, Leiner Laura ismét megmutatta nekem, hogy miért is ő a legeslegnagyobb kedvenc írónőm. Mihelyst a kezembe vettem a Randomot, egyszerűen megfeledkeztem a világról. Nem is kérdés számomra, abszolút megérdemli az öt csillagot, ismét új kedvencet avathattam. Sőt, számomra a Random már most a 2022-es év egyik legjobb olvasmánya. Egy élmény volt. Abszolút biztos vagyok benne, hogy nem most olvastam utoljára, sokszor el fogok még merülni Emma és Noel tunéziai kalandjaiban. Ha szeretitek az írónő munkásságát, akkor szerintem ne habozzatok tovább, mindenképpen érdemes a Randomnak is adni egy esélyt. Engem teljesen megvett magának. Már most kíváncsian várom, hogy mivel fog legközelebb meglepni minket az írónő.

Értékelés: 5 csillag