T. L. Swan: Mr. Masters – értékelés | Mr. Masters by T. L. Swan – review

 

! PLEASE SCROLL DOWN FOR ENGLISH !

 

↠ T. L. Swan: Mr. Masters | Könyvprofil

Sorozat: Mr. Series

A sorozat kötetei:

Mr. Masters

Mr. Spencer

Mr. Garcia

Fülszöveg:

He is powerful, older and my boss, a lethal combination.

Job satisfaction has taken on a whole new meaning.

When I lied on my resume, I didn’t expect it to matter.

I mean any child would love me; I was born to be a nanny.

I applied for a position working for a woman, or so I thought.

But Julian Masters is definitely all man…the kind you dream of licking chocolate from.

The first day was bad.

The kids were the spawn of the devil and I spied through a window and caught him doing something obscene…. and equally fascinating.

The second day was worse, he caught me snooping in his bathroom cabinet in my skimpy pyjamas and all hell broke loose.

On the third day, I ran over him in a golf cart.

And by day four I had decided that I wanted that chocolate…all of it.

Melted….on me.

But intelligent, widowed Judges don’t fall for ditzy nannies.

Or do they?

 

 

❝ “Are you brushing me off for your book?”

“Completely. Don’t be offended. I would brush Superman off for this book.” ❞

 

Mr. Masters volt a legelső kötet, amit T. L. Swan írónőtől olvastam, és azt kell mondjam, egész élvezhető kis regényről van szó. Ha szeretitek az olyan történeteket, amelyben kapcsolat alakul ki az egyedülálló apuka és a bébiszitter között, valamint nem bánjátok azt, ha ezt megfűszerezi egy csöppnyi korkülönbség és tiltott szerelem, akkor szerintem érdemes erre is vetni egy pillantást. Ugyanakkor voltak a könyvben olyan dolgok is, amelyek nem igazán nyerték el a tetszésemet, így sajnálatos módon nem tudom a maximális öt csillaggal illetni.

 

❝ Roses are red,

Violets are blue.

I’m in love with a broken man,

And there’s nothing I can do. ❞

A történet férfi főszereplője nem más, mint a harminckilenc éves Julian Masters, akinek a felesége néhány évvel ezelőtt elhunyt, így egyedül kell felnevelnie közös gyermekeiket: a nyolc esztendős Sammy-t, és a tizenhat éves Willow-t. Julian-nek szándékában áll alkalmazni egy bébiszittert hozzájuk, és ekkor jön be a képbe Brielle.

A huszonhat éves Brielle legjobb barátnőjével, Emerson-nal, már egy ideje az egy éves közös londoni utazásukra gyűjti a pénzt. És végre el is érkezett a nagy pillanat, várnak rájuk az angliai állásaik. Mindketten nagyon izgatottak, alig várják, hogy végre megkezdhessék életeik ezen új és izgalmas szakaszát. Brielle-re azonban az angliai landolásuk után egy hatalmas meglepetés vár, és hát csak annyit mondok, hogy ez még csak a kezdet kezdete...

Brielle első bébiszitterként töltött napja nem éppen a legfelhőtlenebb, sőt mi több, már ekkor könyörögnie kell Julian-nek, hogy ne rúgja ki most azonnal. A férfi megkönyörül rajta, azonban csupán három hetet ad neki, hogy bizonyítsa, igenis ő a megfelelő ember erre a feladatra. Egy fedél alatt igencsak nehéznek bizonyul az egymás iránt érzett vonzalom tagadása, a végén mindketten megadják magukat, és egyfajta barátság extrákkal kapcsolat alakul ki közöttük. De vajon ezzel mindketten megelégszenek? Megtudhatjátok, ha elolvassátok T. L. Swan Mr. Masters című regényét.

 

❝ I sip my wine and eye it in the crystal glass. “Hmm, this is delicious.”

“I have good taste.”

“Obviously.” I wink. “You hired me.”

“Sight unseen.” ❞

 

Mielőtt még nagyon belemerülnék abba, hogy mi is tetszett, és mi az, ami nem ebben a regényben, hadd mondjam el nektek, hogy mi akadályozta meg, hogy teljes mértékben élvezhessem az olvasás élményét. Ez pedig nem lenne más, mint a kötet formázása. Valamilyen oknál fogva engem kiváltképpen idegesített az, hogy amikor narrációváltás van, és Julian nézőpontjából olvashatjuk tovább a történetet, akkor az egész szöveg félkövérrel van szedve, aztán amikor ismét Brielle veszi át a szót, akkor teljesen normálisan, mindenféle szerkesztés nélkül olvashatjuk a szöveget. Személy szerint én ezelőtt még soha nem olvastam olyan könyvet, amiben az egyik karakter fejezetei félkövérre vannak állítva, nekem nagyon furcsán hatott, és sokat elvett nekem az olvasás élményéből. Véleményem szerint bőven elég lett volna, ha a fejezetek számai alatt félkövérrel ki lett volna emelve annak a karakternek a neve, akinek a nézőpontjából olvashatjuk az adott részt, és utána maga a szöveg mindenféle extra nélkül került volna bele. Emiatt a félkövéres váltás miatt egyáltalán nem vártam a Julian szemszögéből íródott jeleneteket.

Amikor elkezdtem olvasni a Mr. Masters-t, eléggé nehéznek találtam a karakterekkel való kapcsolódást, és ekkor el is illant az az izgalom, amelyet a fülszöveg elolvasása után éreztem a könyv iránt. A csalódottságom egyre csak fokozódott, már el is jutottam arra a pontra, hogy talán jobb lenne félbe hagynom, de mégsem tettem így, és végül is örülök, hogy így döntöttem, mert a nem túl fényes nyitás után sokkal jobb lett a történet.

Annyira nagyon imádtam, hogy Brielle elszánta magát, több időt akart tölteni a gyerekekkel, tényleg meg szerette volna ismerni őket, éreztetni akarta velük, hogy rá mindig számíthatnak. Nagyon megható volt számomra, hogy Willow szépen lassan elkezdett megbízni benne, és egyre jobban megnyílt a társaságában. ! SPOILER VESZÉLY ! Például, az egyik kedvenc jelenetem az, amikor Brielle mindenáron meg szerette volna védeni Willow-t a bántalmazóitól, és vitába szállt Julian-nel is, hiszen a férfi nem hitt a lányának, Brielle pedig a szemébe is mondta, hogy mennyire nem igazságos elítélnie a saját lányát anélkül, hogy egyáltalán végighallgatta volna. ! VÉGE A SPOILER RÉSZLEGNEK ! Sammy az egyik legeslegcukibb kisfiú, akiről valaha is olvashattam, szívmelengető érzés volt olvasni azokat a jeleneteket, amelyekben ő i szerepet kapott. Bármi is történjen, ő biztosan mosolyt tud csalni az ember arcára. ♥ ! SPOILER VESZÉLY ! Minden egyes alkalommal, amikor Willow és Sammy azt hitte, hogy Brielle el fogja hagyni őket, majd megszakadt a szívem, de most komolyan, rendesen megkönnyeztem ezeket a jeleneteket. ! VÉGE A SPOILER RÉSZLEGNEK ! Ezek a gyerekek annyira imádnivalóak, annyira tetszett, hogy Brielle ennyire figyelmes volt velük, nagyszerűek voltak ezek a jelenetek, imádtam őket.

 

 ❝ “I choose to be how I want to be.” I bump my shoulder with hers. “I don’t care what people think. You need to choose how you want to be and forget what everyone else says or thinks about it.” She listens intently. “Because the people who matter will love you however you are.” ❞

 

Őszintén megmondva, nekem nagyon nehéz volt egy nagyon kicsit is megkedvelnem Spencer-t és Sebastian-t, vagyis Julian barátait. Majdcsak minden egyes megszólalásuk alkalmával elfogott egy nagyon kellemetlen érzés, főleg akkor, amikor a más és más nőkkel kialakított intimebb viszonyaikról társalogtak. El sem tudom mondani nektek, hogy mennyire utáltam ezeket a jeleneteket, egyszerűen nekem ez már nagyon sok volt. Eleinte szerethető karakternek tűnnek, de aztán megszólalnak, és abszolút elillan a varázs, rendesen undorodtam minden egyes megszólalásuktól. A sorozat következő kötetében Spencer lesz az egyik főszereplő, a Mr. Masters végén pedig kapunk egy kis betekintést az ő történetébe is, és jelenleg csak abban bízom, hogy ebben a regényben nem lesznek ilyen dicsekvős megnyilvánulások a szexuális életét illetően, mert amit a Mr. Masters-ben olvastam már az is bőven sok volt.

Megjegyzés: A Mr. Masters értékelésének megírása óta sikerült sort kerítenem a Mr. Spencer-re is, és te jó ég. Azt el kell ismernem, hogy volt jócskán potenciál ebben a történetben, de a kivitelezés valami borzasztóan rossz lett. A hideg kiráz attól, ahogy ezek a karakterek a szexuális kalandjaikról beszélnek. Undorítóak. Mr. Spencer az egyik legrosszabb férfi karakter, akiről valaha olvastam, szinte semmi jót sem tudnék felhozni vele kapcsolatban, nem volt egy kellemes élmény olvasni ezt a regényt.

 

 

Emellett volt még két jelenet, ami megnehezítette számomra, hogy teljes mértékben élvezni tudjam Julian és Brielle történetét. Két alkalommal is Julian és Brielle intim kapcsolatot alakít ki egymással, és mindezt úgy teszik, hogy a férfi gyermekei is ekkor velük egy szobában tartózkodnak. Elhatározzák, hogy megnéznek egy filmet a gyerekekkel, de ahelyett, hogy a filmre koncentrálnánk és élveznék a kis mozis estét, a takaró alatt kényeztetik egymást, hogy a két fiatal ne vehesse észre, hogy ők valójában miben is mesterkednek. Komolyan nem hittem a szememnek, amikor elértem ehhez a részre, annyira kellemetlenül éreztem magam az olvasása közben. Hellóóó, menjetek szobára. Annyira örültem, amikor vége lett, le voltam sokkolva, de örültem. Erre jött még egy ilyen jelenet! Egy tényleg nem lett volna elég, kellett az a második is? Nagyon örülök, hogy többször nem fordult ez elő, ez a kettő sem kellett volna bele. Valóban muszáj volt a gyerekeket is beleírni? Nem lehetett volna ezt a jelenetet egy ártatlan filmnézős estének meghagyni? 

 

❝ I want to love you in the light. ❞

Nagyon sajnáltam, hogy a kötet második fele ennyire el lett sietve. Az első fele az ismerkedési fázist és az érzelmek kialakulását helyezi előtérbe, ezzel ellentétben a második teljesen el lett kapkodva. Egyes konfliktusok nagyon gyorsan elsimításra kerülnek, úgy kezelik ezeket a karakterek, mintha soha meg sem történtek volna, és ha engem kérdeztek, véleményem szerint Julian és Brielle kapcsolata a történet vége felé szinte turbóba kapcsolt. ! SPOILER VESZÉLY ! SPOILER VESZÉLY ! Mondhatni titokban voltak együtt (bár ennek ellenére számos mellékszereplő tisztában volt azzal, hogy valami bizony van közöttük), és amikor végre felvállalják kapcsolatukat, akkor még egy újabb bejelentést is hozzáadnak: immáron jegyesek. Örülök, hogy Julian segítséget kért, és annak is, hogy ennek eredményeképpen bátrabban fel meri vállalni az érzéseit... de tényleg szükség volt arra, hogy majdcsak egyből meg is kérje Brielle kezét? Szerintem ez nagyon el lett sietve, főleg ha figyelembe vesszük azt is, hogy Julian nagyon ellenezte a párkapcsolatokat, és emiatt a lánnyal gyakran egy vita kellős közepén találták magukat. Én úgy gondolom, hogy jobb lett volna, ha egy kicsit még ebben a barát-barátnő fázisban maradnak, bejelentik, hogy végre együtt vannak, és nem kell titokban tartani a kapcsolatukat, hiszen ezáltal szerintem a férfinek több ideje lett volna ahhoz, hogy hozzászokjon ehhez az új helyzethez. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem érezte jól magát Brielle-lel, csak arra akarok utalni, hogy szerintem jobb lett volna nem elkapkodni a dolgot csak azért, mert most már hirtelen Julian fel meri vállalni az érzéseit. ! VÉGE A SPOILER RÉSZLEGNEK ! VÉGE A SPOILER RÉSZLEGNEK ! Félreértés ne essék, örülök, hogy ennyire boldogok együtt, de figyelembe véve azt, hogy Julian mennyit szenvedett az érzéseivel, és azt, hogy mennyire félt egy szerelmi kapcsolat kialakításától... Ezek a jelenetek nagyon, de nagyon el voltak sietve.

Továbbá, szerintem az is jót tett volna a történetnek, ha a kibékülést egy kicsit kihúzza az írónő. Julian igazán csúnya dolgokat tett Brielle-lel, számos alkalommal sikerült megbántania, és mégis, ezek olyan gyorsan meg lettek bocsájtva, mintha csak valami kis semmiségről lett volna szó.

 

❝ I know for certain that this is dangerous territory, but dancing with an honest devil sounds so much more appealing than sleeping with a lying god. ❞

Mindent figyelembe véve, a néhány kellemetlenséget okozó jelenet ellenére egész jó lett T. L. Swan Mr. Masters című alkotása. Az elejét kissé nehézkesnek éreztem, nem igazán azt a kezdést nyújtotta, ami szinte az első pár mondatával magával ragad, de miután beindult a cselekmény, nekem is sikerült jobban beleélnem magam Julian és Brielle történetébe.

Ha szeretitek az olyan regényeket, amelyekben egy egyedülálló apuka kapcsolatot alakít ki a gyermekihez alkalmazott bébiszitterrel, akkor ennek is érdemes egy esélyt adni.

Értékelés: 3,5 csillag

↠ Mr. Masters by T. L. Swan | Book profile

Series: Mr. Series

Books in the series:

Mr. Masters

Mr. Spencer

Mr. Garcia

Blurb:

He is powerful, older and my boss, a lethal combination.

Job satisfaction has taken on a whole new meaning.

When I lied on my resume, I didn’t expect it to matter.

I mean any child would love me; I was born to be a nanny.

I applied for a position working for a woman, or so I thought.

But Julian Masters is definitely all man…the kind you dream of licking chocolate from.

The first day was bad.

The kids were the spawn of the devil and I spied through a window and caught him doing something obscene…. and equally fascinating.

The second day was worse, he caught me snooping in his bathroom cabinet in my skimpy pyjamas and all hell broke loose.

On the third day, I ran over him in a golf cart.

And by day four I had decided that I wanted that chocolate…all of it.

Melted….on me.

But intelligent, widowed Judges don’t fall for ditzy nannies.

Or do they?

 

 

❝ “Are you brushing me off for your book?”

“Completely. Don’t be offended. I would brush Superman off for this book.” ❞

 

Mr. Masters is the very first book I have read by T. L. Swan, and in my opinion it is a very enjoyable book, if you love single dad/nanny stories mixed with age gap and a hint of forbidden romance, it is worth giving this novel a chance. On the other hand, I had some problems with it, there were some things that did not let me fully enjoy this novel, and unfortunately, as a result, I can not give 5 starts to Mr. Masters.

 

❝ Roses are red,

Violets are blue.

I’m in love with a broken man,

And there’s nothing I can do. ❞

 

The hero of Mr. Masters is the thirty-nine years old Julian Masters, whose wife died a few years ago, and now he is a single dad raising his kids (Sammy – eight years old, Willow – sixteen years old). He wants to hire a nanny for this kids and that is when Brielle comes into the picture.

Brielle is twenty-six years old and she and her best friend, Emerson, have been saving money for their one year trip to London. Finally, it is time for them to go, they have jobs waiting for them, and they are both very excited to start this new and exciting journey of their lives. Brielle has to face a huge surprise as soon as her plane lands in England and oh boy it is just the beginning...

Brielle’s first day as a nanny is not the easiest ever, she even has to beg Julian not to fire her right away. He gives her another chance, she has three weeks to prove that she is perfect for this nanny job. After basically living together for a longer period of time their attraction is undeniable, and they start a friends-with-benefits kinda relationship. But is it really enough for both of them? Do they get their happily ever after? Read Mr. Masters by T. L. Swan to find it out.

 

❝ I sip my wine and eye it in the crystal glass. “Hmm, this is delicious.”

“I have good taste.”

“Obviously.” I wink. “You hired me.”

“Sight unseen.” ❞

 

Before I jump into what I liked and disliked about the story, I would like to mention something that made it difficult for me to actually really enjoy reading it, and that is the formatting. For some reason, I find it very irritating that when there is a change in the narration, and we get to read from Julian’s point of view, the whole text is in bold, and when it is Brielle’s turn again, the text is normal. Before that, I have never read a book that was formatted this way, and it was just so weird, it took away a lot from the enjoyment of this novel. It would have been more than enough if under the number of the chapters only the names were in bold. Because of the formatting, I was not looking forward to read Julian’s chapters at all.

When I started to read Mr. Masters, I found it hard to connect to the characters and I didn’t really feel as excited about the whole story as I was when I read the blurb for the very first time. I was kind of disappointed, and I wanted to just DNF it, but I kept going. I wanted to give it a chance, and I am so happy that I did it because the storyline and the characters got better.

I absolutely loved that Brielle was so determined and wanted to get to know, protect and help Willow, it was so emotional when Willow started to talk more and she felt safe enough to confide in Brielle. ! SPOILER ALERT ! For example I really loved that scene when Brielle wanted to protect Willow againts her bullies, and she even argued with Julian how unfair it was for him to be angry with Willow without listening to her. ! END OF SPOILER SECTION ! Sammy is just the cutest kid ever, it was so wonderful and heartwarming to read his scenes. He is such a little ray of sunshine. ♥ ! SPOILER ALERT ! My heart broke each and every time when Sammy and Willow were afraid that Brielle would leave them. ! END OF SPOILER SECTION ! These kids are just super adorable, I loved that Brielle spent so much time with them and took the time to pay attention to their feelings, it was truly amazing to read these scenes.

 

❝ “I choose to be how I want to be.” I bump my shoulder with hers. “I don’t care what people think. You need to choose how you want to be and forget what everyone else says or thinks about it.” She listens intently. “Because the people who matter will love you however you are.” ❞ 

 

To be honest, for most of the time, I did not like Spencer and Sebastian, aka Julian’s friends, like at all. In my opinion, their conversations were super cringey, especially when they talk about girls they had sexual interactions with, I seriously hated those scenes so much, the details were just too much, everything was just too much about those scene. They seem fun, but some of the stuff they said totally grossed me out. The next book in this series is Spencer’s story, and at the end of Mr. Masters we do get a little sneak peek into his story, and it does sound interesting, I just hope that there won't be those bragging kind of conversations about his sex life in it because what I have read in Mr. Masters was more than enough.

Side note: Since then, I have read Mr. Spencer and oh my, the story had potential, but the execution was shockingly bad. I really do hate how these men talk about their sexual experiences. Disgusting. Seriously, Mr. Spencer is the most unlikeable hero I have ever read about, this story was definitely hard to stomach.

 

Besides these, there were two scenes that really bothered me. Two times Julian and Brielle are intimate with each other when the kids are in the very same room. They get together with the kids to watch a movie, but instead of paying attention to the film and actually enjoying this little family movie night, they do some stuff under the blanket so the kids don’t see it, and this just weirded me out, I felt so uncomfortable while I was reading those scenes. Hellooo, get a room please. At first, I couldn’t believe my eyes when I read the first one. And then it happened again. Like really, one wasn’t enough? I am so grateful it did not happen again, those were really hard to read. If you ask me, those scenes were totally unnecessary, especially because the kids were there too.

 

 ❝ I want to love you in the light. ❞

 

It was sad to see that everything just happened so fast in the second half of the book. The first half of the story is more about developing feelings and getting to know each other, and in the second half, most of the things are just rushed. Some conflicts are solved and forgotten way too easily and if you ask me, near the end of the book, Julian and Brielle’s realationship was extremely rushed. ! SPOILER ALERT ! SPOILER ALERT ! They kind of kept their love in a secret (though many side characters knew there were something going on between them) and then finally when they reveal that they are together, they were suddenly engaged too? I was happy that he asked for help and as a result he changed a lot and he felt more comfortable about his feelings... but asking her to marry him? If you ask me, it was way too soon, especially because he was so against the idea of marriage and they had huge fights about it too. I think it would have been better if they just stayed in that boyfriend-girlfriend kind of state for a little bit longer, announced that they are together and not keep their relationship in secret any longer, so Julian could have more time getting comfortable with being in a relationship. I am not saying that he wasn’t comfortable with it at all, I am just saying that maybe it could have been better to not to rush everything just because now he felt safe and were more open about his feelings. ! END OF SPOILER SECTION ! END OF SPOILER SECTION ! Do not get me wrong, I am happy for them and they deserve to be happy and together but considering the fact that Julian struggled so much with his feelings and being in a committed relationship... Those scenes just felt so rushed.

Moreover, I would have loved if there were more groveling in this story. Julian did and said some pretty bad things to Brielle, and these were just so quickly forgotten, like those never ever happened.

 

❝ I know for certain that this is dangerous territory, but dancing with an honest devil sounds so much more appealing than sleeping with a lying god. ❞

 

Taking everything into account, despite some annoyances, Mr. Masters by T. L. Swan is actually an enjoyable book. At the beginning, I found it a little bit difficult to get into the story, but it did manage to pull me in, and once it happened, it was hard to put it down.

If you love age gap + single dad/nanny romances, then give a chance to this novel too.

Final rating: 3,5 stars