Leiner Laura: Bízz bennem – értékelés

! Note to my English speaking readers: This review will be about a book written by a Hungarian author, therefore, I will not include an English section in this post. !

 

↠ Bízz bennem | Könyvprofil

Megjelenés ideje: 2020. október 9.

Sorozat: Iskolák versenye II. trilógia

A sorozat kötetei:

Bízz bennem

Higgy nekem

Fülszöveg:

Egy ​év telt el az Iskolák Országos Versenye óta. A Szirtes tavalyi győzelme után a gimi összes diákja beadta a jelentkezését a következő évi megmérettetésre. Kocsis igazgatón hatalmas a nyomás: melyik négy diákja lehet képes a címvédésre amellett, hogy nem roppan össze a negatív kritikák, kommentek súlya alatt, ami az interneten és a táborban éri őket? Az igazgató úgy dönt, ezúttal nem a tanulmányi versenyeken jeleskedőket választ… A tizenhét éves Major Sára tehetséges táncos, azonban egy balul sikerült buli után kirakták a csapatából, a történtek miatt pedig megbélyegzetté vált az iskolájában. Éppen ezért ő is meglepődik, amikor Kocsis igazgató esélyt ad neki, és beválogatja a Szirtes Gimnázium csapatába, hogy három hasonló sorsú társával részt vegyen az Iskolák Országos Versenyén.

A négy név bejelentése nem kis meglepetést és felháborodást kelt a tanulók körében, az igazgató azonban bízik a megérzéseiben és a csapatában, így minden negatív reakció ellenére elindítja a Szirtes színeiben Major Sárát, Felcser Vivient, Fehér Rajmundot és Pap Dominiket.

A Bízz bennem az Iskolák Országos Versenye 2. trilógiájának első része.

 

 

❝ – Üdv – fogott vele kezet a fizikatanár. – Tahi Dénes, kísérő. Ők pedig itt… – fordult felénk.

– A szeme fényei – segítette ki Rajmund, mire Tahi unottan elengedte a füle mellett a megjegyzést. ❞

 

Leiner Laura könyvei számomra azok, amiket ha egyszer a kezembe veszek, akkor egykönnyen nem tudom letenni, és ez így volt az Iskolák versenye II. trilógiájának első kötetével is. Még csak tegnap előtt késő este tudtam végre sort keríteni az olvasására, viszont akkor egészen jóval hajlani öt utánig olvastam. És akkor is csak azért tettem le, mert tudtam, ha most nem hagyom egy kicsit abba az olvasást, akkor semmit sem fogok aludni. Szóval tegnap hajnalra már bőven a regény felén is túl voltam, ma hajnalban pedig a végére is értem a Bízz bennemnek.

Az utóbbi időben én egy elég nagy olvasói válságba kerültem, nagyon nehezen találtam olyan könyvet, amit szívesen olvasnék, aztán ha mégis találtam ilyet, akkor nagyon nehezen vettem rá magam arra, hogy folytassam is, ezért egy kicsit féltem is elkezdeni a Bízz bennemet, viszont egyáltalán nem kellett volna aggódnom, hiszen ez a kötet hatalmas kivétel ez alól, mert ahogyan már fentebb is említettem, szinte alig tudtam rávenni magam, hogy csak annyi időre, letegyem a regényt, amíg legalább alszom pár órát. A Higgy nekemet már meg is rendeltem, jelenleg csak azt bánom, hogy ezt nem tettem meg hamarabb, mert most így nem tudok egyből beleugrani a folytatásba. Belegondolva az, hogy csak pár napot kell várnom erre a regényre még mindig jobb, mintha októbertől májusig kellett volna várnom a megjelenésére; most el sem tudom képzelni, hogy mit fogok magammal kezdeni a befejező kötet megjelenéséig.

Sosem gondoltam volna, hogy az első trilógiát felül tudja majd múlni (Kornél nagy szerelmem lett, nem hittem, hogy bármilyen könyves karaktert jobban imádhatnék nála), de mégis sikerült neki. Laura hozza a már tőle megszokott szintet, egy másodpercre sem hagyja unatkozni az olvasót, az új Szirtes csapat tagjai egytől-egyig a szívembe zárták magukat.

Ui.: Lesznek részek, ahol spoileres dolgokról is írok, ezeket mindig jól láthatóan jelölni fogom. Ha már olvastátok a Bízz bennemet, és el szeretnétek olvasni ezeket a részeket is, csak ki kell jelölnötök az adott szövegrészt, és már fel is tárul előttetek a spoileres kifejtésem.

 

❝ – (…) Rajmundot meg egyszer láttam átmászni a kerítésen, amikor meglógott a Szirtesből a témazáróm elől. Olyan gyors volt, mint a villám.

– A jelek szerint annyira mégsem – dünnyögte Rajmund. ❞

 

Még mielőtt nagyon belemerülnék az értékelésbe, engedjétek meg nekem, hogy bár szóban felvázoljam nektek a történet alaphelyzetét.

Egy év telt egy a Szirtes első Iskolák Országos Versenye győzelme után, és a gimnázium tanulói mind nagyon fellelkesedtek, szó szerint mindenki beadta a jelentkezését a következő évi versenyre. Eljött az év vége is, minden diák nagy izgalommal várta, hogy Kocsis bejelentse, ki lesz az a négy szerencsés, aki képviselheti középiskolájukat a megmérettetésen, azonban az igazgató úrnak olyan tanulókra esett a választása, akikre szinte senki sem számított. Kocsis ugyanis a Szirtes azon diákjait választotta ki az iskola címvédőinket, akikről nem igazán terjengenek jó hírek.

Major Sárát, Felcser Vivient, Fehér Rajmundot és Pap Dominiket mindenki jól ismeri, viszont ennek éppen az az oka, hogy a balhéjaik miatt sikerült „elhíresedniük”. Vajon sikerül nekik megmutatniuk, hogy többek ők, mint a róluk szóló pletykák? Megtudhatjátok, ha elolvassátok Leiner Laura Bízz bennem című regényét. Higgyétek el nekem, nem fogtok csalódni ebben a kötetben.

 

❝ – Na és halljam, ti mit fogtok csinálni, amíg Vivi visszaér? Ne kelljen megint felmásznom értetek a kilátóba – közölte Tahi szigorúan.

– Tanár úr, ne aggódjon, itt sem leszünk – vágta rá Rajmund.

– Hát, Fehér, ebben a mondatodban semmi nem stimmel – dünnyögte gondterhelten, és morcos arccal meredt ránk. ❞

 

Őszintén megmondva, nekem kifejezetten tetszett az új csapat ötlete, hogy ezúttal nem az éltanulókat küldi Kocsis a megmérettetésre, hanem a balhésabbakat. Az indoklása szerintem tökéletes volt, minden a legapróbb részletekig át lett gondolva, és ahogy olvastam, úgy szépen lassan én is rájöttem, hogy ennél a négy fiatalnál nem is választhatott volna jobbat a versenyre. Kiválóan kezelik az eléjük kerülő akadályokat, szerintem már az első perctől fogva nagyszerű csapatot alkottak, de ahogy halad előre a cselekmény, és nekünk mint olvasóknak, és a karaktereknek is sikerül jobban megismerniük egymást, csak egy még szorosabb kapocs alakul ki köztük, szépen összekovácsolódtak.

Amikor Kocsis bejelenti, hogy ki lesz a kísérőtanár, bevallom, egy kicsit megijedtem, nem gondoltam volna, hogy sokat hozzá tud majd adni a történethez, és most annyira örülök, hogy ez nem így lett. Tahit véleményem szerint rendkívül hamar meg lehet kedvelni, a Rajmund és közte lezajló szóváltások kifejezetten szórakoztatóak, én már a végére rendesen vártam, hogy újra és újra feltűnjön a fizikatanár. Szerintem Laura könyves tanárai közül ő a legjobb. Kifejezetten tetszett, hogy a viccesebb jelentek mellett Tahival voltak komolyabbak is, rengeteg jó tanáccsal látja el a diákjait, ő is szépen a kis csapatuk tagja lesz, sikeresen levetkőzi a róla kialakult ítéleteket, kétség sem fér hozzá, hogy eszméletlenül jól össze lett rakva a Szirtes címvédő csapata.

És, ha már Kocsist is megemlítettem, akkor írnék róla is pár szót. Személy szerint én nagyon szórakoztatónak találtam az igazgatót az első trilógiában is, szóval már nagyon vártam, hogy ebben milyen kalandjai lesznek a közösségi médián. Azt kell hogy mondjam, hogy egyáltalán nem csalódtam, Kocsis hozza a saját, jól megszokott formáját. Nagyon szerettem, amikor a továbbjutások alkalmával rabul ejtették az érzelmek, hihetetlenül jókat derültem a beszólásain. ! SPOILER ! SPOILER ! SPOILER ! Annyira szerettem a kis főzős élő adásait, főleg azt, amikor hortobágyi húsos palacsintát kezdett el készíteni, és a durvább beszólásokat a végén egy kis extra darálós hanggal jutalmazta, jaj de jót nevettem én ezen a jeleneten. ! VÉGE A SPOILER RÉSZLEGNEK !

 

❝ – És Fehér, te is figyeljél magadra – szúrta oda Rajmundnak, aki felnézett a kezében tartott kártyákból, és értetlenül megrázta a fejét.

– Csináltam most valamit?

– Nem, csak megszokásból mondom. Beidegződés. ❞

 

Az Iskolák versenye második trilógiájának helyszínéül ezúttal a Hortobágy szolgál, és azt kell mondjam, mikor ezt megtudtam, egy kicsit meglepődtem. Én személy szerint még sosem olvastam olyan regényt, amely azon a terülten játszódna, ahol én is lakok (a Hortobágy nincs a lakóhelyemtől messze, úgy körülbelül fél óra alatt oda lehet érni autóval), szóval teljesen más élmény volt úgy olvasni a Bízz bennemet, hogy pontosan tudtam, hogy mi hol van, ismerős volt minden egyes helyszín, amiről Laura írt, ezért pedig hatalmas köszönet neki.

A feladatok, csakúgy, mint az előző három kötetben, ötletesek voltak, együtt izgultam a karakterekkel. ! SPOILER ! SPOILER ! SPOILER ! Személyes kedvenceim közé tartozik az, amikor Tahit kellett „kimenteni” a kilátóból, valamit az utolsó, éjszakai horroros-keresgélős is. Én nem mondanám magam egy bátor lánynak, főleg akkor ha ilyen horroros dolgokról van szó (egyedül ilyen filmeket abszolút nem is merek nézni, totál kiráz a hideg mindenféle természetfeletti történettől), szóval a tanyaházas feladat alatt rendesen izgultam én is, hevesen dobogó szívvel olvastam végig ezt a fejezetet. Le a kalappal Laura előtt, ez a feladat kifejezetten izgalmas lett, tetszett a kivitelezése is. Ha én lettem volna a karakterek helyében, én már a kútnál egy kisebb szívinfarktust tuti kaptam volna. ! VÉGE A SPOILER RÉSZLEGNEK !

 

❝ – Ne maradjatok fent sokáig. És még benézek hozzátok egyszer – tette hozzá.

– Betakargatni? – kérdezte Rajmund fel sem nézve a kártyalapjaiból, mire mindenki elröhögte magát, Tahi pedig a fogát szívva biccentett egyet, és Rajmund mögé sétált.

– Sárga kettes, sárga hármas, zöld hármas, ó, nocsak, piros plusz kettes, kék vissza lap – kezdte hangosan felmondani Rajmund kezéből a lapokat. ❞

 

Az első Iskolák versenye trilógiában is imádtam látni, ahogy a Szirtes csapat barátokra tesz szert a többi csapat tagjaiban, és erre a Bízz bennemben is van bőven példa. A bézsek hatalmas kedvenceim lettek, és bárki bármit mondjon, én imádom Pannát és az ő „kis” szómenéseit is. Nem is emlékszem már, hogy mikor nevettem utoljára ilyen jót, esküszöm, hogy én Panna megismerése után már alig vártam, hogy újra feltűnjön ez a lány, és elkápráztasson minket a történeteivel. ! SPOILER ! SPOILER ! SPOILER ! Tahit akkor kezdtem igazán megkedvelni, amikor a táborbeli eligazítás után a versenyzők elfoglalják a kis kunyhóikat, és Tahi ellenőrzést tart a csapatoknál. Miután kellőképpen ráijesztett Rajmund és Dominik szobatársaira, átmegy a lányok szemben lévő lakóhelyiségébe, ahol Panna egy kisebb monológgal üdvözli a tanár urat, ami után a következőt olvashatjuk:

 

❝ Az ajtóban álló fizikatanár néma csendben, összehúzott szemöldökkel figyelte a lányt, aztán Vivire és rám nézve elröhögte magát.

– Úgy látom, itt minden rendben. Ez óriási – közölte szórakozottan, és anélkül, hogy bármi mást mondott volna, kiment a házból.

Vivivel bosszúsan néztünk össze, miután kintről, az ajtón túlról még hallottuk a tanárunk kárörvendő nevetését. ❞

 

Na itt azért simán lejött az, hogy a szigorú Tahinak is van egy kis humorérzéke.

Külön tetszett az, hogy a Szirtes csapat nem akarta erőltetni a szocializálódást, de azért mégis részt vettek közösségi programokban. Az számomra igazán hatalmas meglepetés volt, hogy a történet elején Róbert külön figyelmeztette őket, hogy azért nem árt a verseny során néhány barátra is szert tenni (mert ugye az előző trilógiában láttuk, hogy a barátkozás hiánya milyen hatással lett az arany csapatra), viszont ők ennek ellenére sem rohantak, hogy most akkor mindenkivel legjobb barátok lesznek (jó, mondjuk ez elég karakteridegen lett volna tőlük), hanem szépen lassan ismerkednek meg a többiekkel, semmit nem kapkodtak el. Szerintem ez így volt tökéletes, főleg úgy, hogy ekkor már tudunk néhány információt a főszereplők múltjáról is, és jobban meg tudjuk érteni, hogy miért cselekednek úgy ahogy. ! VÉGE A SPOILER RÉSZLEGNEK !

 

❝ – Elnézést, nem járt itt véletlenül a fizikatanárunk? – kezdte Vivi. (…)

– Szakállas, erős, nagydarab ember – vette át a szót Rajmund. – Úgy néz ki, mint aki mindjárt lefeleltet. Mindig olyan a feje. ❞

 

És akkor végül, de nem utolsó sorban, beszéljünk egy kicsit a karakterekről. Ez a négy karaker már a kötet bejelentése óta úgy volt beharangozva, hogy a „balhésok”, ezért az olvasás előtt egy kicsit féltem, hogy milyenek is lesznek, viszont abszolút nem kellett volna aggódnom, hiszen mára már ők is a legnagyobb kedvenc könyves karaktereim. Sára egy elképesztően tehetséges és szerethető lány, Vivi hatalmas meglepetéseket okozott számomra, rendkívül talpraesett és okos, Dominik egy nagyon figyelmes és találékony srác és Rajmund... Rajmund az, a fiú aki az összes eddigi kedvenc Leiner Laura szereplőmet klasszisokkal túl tudta szárnyalni. Igen, az tény, hogy hoztak néhány rossz döntést, és hibáztak, de őszintén, kivel nem fordult még ilyen elő?

Imádtam látni, ahogy ez a négy fiatal, akik konkrétan idegenek egymás számára, szépen lassan nagyon erős barátságot alakít ki, mindig ott vannak egymás számára, bármi van, számíthatnak egymásra. ! SPOILER ! SPOILER ! SPOILER ! Teljesen ámulatba ejtett Rajmund és Sára minden egyes közös jelenete, viszont szerintem azzal nem sok újat mondok, hogy nekem a kilátós jelenet az egyik kedvencem, valamint az, amikor Sára jelelni tanítja Rajmundot. Annyira szeretem a párosukat, nagyon bízom benne, hogy össze fognak jönni.  ! VÉGE A SPOILER RÉSZLEGNEK !

❝ „Miért várta Tahi egy toronyban, hogy kiszabadítsák?”

„Mer’ hercegnő”

(…)

– Ó, nem, azért a két eset nem ugyanaz – ingatta a fejét a tanár, mire érdeklődve néztünk fel rá, várva, hogy folytassa. – Én élvezem a rólam szóló kommenteket, aztán a hozzászólóval találkozunk szeptemberben. Majd akkor meglátja, hogy feleltet egy hercegnő. ❞

 

Mindent figyelembe véve, azt már most ki merem jelenteni, hogy Leiner Laura Bízz bennem című alkotása magasan az egyik legjobb regény, amit a 2021-es év során olvastam. Az írónőnek mindig minden regényével sikerül lenyűgöznie engem, de az Iskolák versenye második trilógiájának nyitókötete számomra egy teljesen új és egyben felejthetetlen élményt nyújtott. A Bízz bennem számomra egy olyan kötet, amit bármikor és akárhányszor szívesen újraolvasnék. ❤

Értékelés: 5 csillag