Felejthetetlen Szilveszter

 

! Note to my English speaking readers: This blog post will feature books written by a Hungarian author, therefore, I will not add an English section to this one. However, I would like to take a moment to wish you a very happy new year. I hope 2022 will bring you all the love and happiness, and of course, lots and lots of amazing books. ❤ !

 

Sziasztok! :)

Hát ez is elérkezett, néhány óra elteltével hivatalosan is át fogunk lépni a 2022-es évbe. Számomra ez az év szinte egy szempillantás alatt elillant, még most is nagyon nehéz elhinnem, hogy ma már bizony december 31.-e van.

Már egy jó ideje tervezem, hogy a 2021-es év búcsúztatásaképpen hozok nektek egy olyan bejegyzést, amelybe összegyűjtöttem a kedvenc szilveszteri jeleneteimet Leiner Laura könyveiből. És most itt is vagyok ezzel a poszttal, de mielőtt még nagyon belemerülnénk, engedjétek meg, hogy nagyon-nagyon boldog új évet kívánjak nektek. Kívánom, hogy az új év legyen telis-tele boldogabbnál boldogabb pillanatokkal, szeretettel, és persze jó sok könyvvel.

Most pedig nem is húznám tovább az időt, jó szórakozást kívánok mindenkinek! ❤

 

❝ – Rakd ablakfűtésre – tanácsoltam, némileg laikusként.

– Azon van. Más megoldás kell – rázta meg a fejét. – Ti, tubicák – szólt hátra Esztinek és Csabinak. – A túlfűtött szerelmetekkel beleheltétek az összes ablakot. Mostantól ritkábban vegyetek levegőt.

– Mi van? – döbbent le Csaba.

– Ez életem legpocsékabb szilvesztere. Haza akarok menni – biggyesztette le ajkát Eszti.

– Hő! – tette fel a mutatóujját Szilkó, miközben az utat nézte. – Ha sírni kezdesz, szaporábban veszed a levegőt, ergo többet lehelsz az üvegre. Te, Rómeó, vigasztald meg. Kevés levegővétellel – mondta Csabinak, aki a barátnője fejét simogatva próbálta nyugtatni. ❞

~ Leiner Laura: Akkor szakítsunk ~

 

❝ – Szilveszter szilveszteri utasításai. Ha-ha — poénkodott Csaba.

– Jó, te már most a kocsi mellett futsz a Szlovák útig. Ott majd beszállhatsz — nézett rá kíméletlenül Szilkó, és mivel ő nem szokott viccelni, Csabi lefehéredett a mínuszban, és sűrűn elnézést kért. ❞

~ Leiner Laura: Akkor szakítsunk ~

 

❝ – És? Hol van? Mit csinál? Vagyis mindegy. Na. Hol van? — türelmetlenkedtem.

– Neked nem válaszolok — közölte. — Csak olyannak, aki szeretett! – magyarázta.

– Na, tudod, ha eddig nem szakítottunk volna, most biztosan megtenném! Ez őrület – sütöttem le a szemem.

– Nem érdekelsz — vonogatta a vállát.

– Szilkó, kérdezd meg tőle, hogy hol van Csabi!

– Én? Én nem szerettem – mondta.

– Hát te se? – dramatizált Norbi egyre kétségbeesettebben.

– Mit kellett volna szeretnem rajtad? A húgom barátja voltál. Ennyi – közölte Szilkó.

– De hát… Annyit lógtunk együtt – nosztalgiázott Norbi. ❞

~ Leiner Laura: Akkor szakítsunk ~

 

❝ Valahogy így működik ez. Az év utolsó napján nincsenek megjegyzések, nincsenek ellenségek, nincsenek problémák. Csak egy közös cél, egy közös buli, egy közös élmény és mindenek felett egy közös kívánság.

Hogy jobban sikerüljön a következő év. ❞

~ Leiner Laura: Akkor szakítsunk ~

 

❝ Cortez halványan elmosolyodott, aztán megölelt. Mínusz ezer fok, sírás, reszketés, várakozó taxis, eltűnt Virág, őt kereső Ricsi, úton lévő apu... ez mind eltörpült egy pillanatra, mert a gyomromban hibernálódott lepkék egyszer csak felébredtek és vadul csapkodni kezdtek. Cortez átölelt, közben megsimította a hajam, én pedig a pulcsiját összekönnyezve (!) néztem a távolban fellőtt tűzijátékot. Biztos, hogy borzalmasan fáztam, de már nem nagyon éreztem. Aztán. Aztán olyasmi történt, ami jogosan kerül be életem legvitatottabb, legérthetetlenebb és legdöbbenetesebb eseményei közé. Még mindig nem tudom pontosan, hogy volt, de megpróbálom figyelmen kívül hagyni azt a fura érzést a mellkasomban és koncentrálni a pontos leírásra. Cortez megsimította a hajam, aztán kicsit eltolt magától, hogy lássa az arcom. Emlékszem, még egyszer megtöröltem a szemem, és utána ránéztem. Fél kezével még mindig átkarolt, és óvatosan maga felé húzott. A döbbenettől reagálni sem tudtam, de amikor egy pillanatra megállt, várva, hogy mit szólok a dologhoz, és a szemembe nézett, én hajoltam közelebb hozzá. Megcsókolt! Te jó ég! Ott álltunk, szétfagyva, petárdazajjal körülvéve, az eget betöltő tűzijátékok alatt, és megcsókolt! ❞

~ Leiner Laura: Szent Johanna Gimi – Egyedül ~

 

❝ – Emberek – nézett körbe Ricsi. – Ez az uccsó közös szilveszterünk. Mindjárt nyomjuk az utolsó évet – töprengett, mire Virág színes papírcsákóval a fején (aminek a gumija az álla alatt vágta a bőrét) elszomorodott, és riadtan kereste a tekintetem.

– Így igaz – bólintott Kinga határozottan. – Húsz perc.

– Nemááár – forgatta a fejét Zsolti. – Én nem akarom!

– Senki sem akarja – mosolyogtam rá szomorúan, folyamatosan Cortez kezét szorítva, aki mögöttem állt és magához ölelt.

– Legalább mind itt vagyunk – mondta Gábor halkan Kata mellett állva, mire mindannyian körbenéztünk egymáson.

– Igen. Mind itt vagyunk – bólintott Dave Cortezre mosolyogva, engem pedig a rekordhideg ellenére elöntött a forróság, és éreztem, hogy egyszerre vagyok szörnyen boldog és kimondhatatlanul szomorú. ❞

~ Leiner Laura: Szent Johanna Gimi – Útvesztő ~

 

❝ – Tíz! – ordította Andris.

– Tizenegy! – kiáltotta Robi.

– Hülye! – üvöltött rá Kinga. – Nyolc!

– Hét – kezdték egyszerre a többiek.

– Hat! – hallottam ki Virág hangját.

– Öt! – nézett fel Macu a telefonjából.

– Quatre! – kiáltotta Jacques és Justine, majd összenézve elnevették magukat.

– Három! – húzta meg Zsolti a pezsgősüveget.

– Kettőőőőőőő! – sikoltotta Virág boldogan.

– Egy – néztem Cortezre visszafojtott lélegzettel, és közelebb hajoltam hozzá.

– Boldog új évet – suttogta, majd beletúrva a hajamba magához húzott és megcsókolt. ❞

~ Leiner Laura: Szent Johanna Gimi – Útvesztő ~

 

❝ – Hé. Reggel hatkor eléneklem neked az Auld Lang Syne-t – ajánlottam fel vigyorogva, hogy amikor neki éjfél lenne, ott, ahol most lennie kéne, akkor megpróbáljak egy kis feelinget varázsolni neki.

– Kösz. De ha még ki sem tudod mondani, akkor vajon hogy énekled el?

– Ez elég gonosz volt – bólogattam „sértetten”. Cortez magához húzott, én pedig lábujjhegyre állva a válla fölött az égre meredtem, és a tűzijátékot néztem.

(…)

Elbúcsúztam Corteztől, aztán bementem a kapun.

– Hé! – szólt utánam, mire megperdültem a tengelyem körül, és kérdőn néztem rá. – Hatkor jössz nekem egy Auld Lang Syne-nal – emlékeztetett.

– Ó, oké, persze – bólintottam. – Ezt így kell kiejteni? – ráncoltam a szemöldököm, mert Cortez szájából egészen máshogy hangzott, mint ahogy én mondtam. Uppsz. ❞

~ Leiner Laura: Szent Johanna Gimi – Útvesztő ~

 

Nagyon szépen köszönöm, hogy ma is velem tartottatok. És nem csak a mai napért vagyok hálás, hanem azért is, hogy egész évben végigkövettétek a blogos tevékenységeimet. Szavakkal ki sem tudnám fejezni, hogy milyen sokat jelent nekem a támogatásotok.

Még egyszer boldog új évet mindenkinek! ❤

 

xoxo, Fruzsi