Az IOV legjobb pillanatai – hatodik visszaszámlálás

 

! Note to my English speaking readers: This post is about a book written by a Hungarian author, therefore, I will not include an English section in this one. !

 

↠ Leiner Laura: Állj mellém | Könyvprofil

Megjelenés várható ideje: 2021. november 23. (L&L Könyvesboltban) / 2021. november 24. (országos megjelenés)

Sorozat: Iskolák versenye II. trilógia

A sorozat kötetei:

Bízz bennem

Higgy nekem

Állj mellém

Fülszöveg:

A végéhez közeledik az Iskolák Országos Versenye, a négy kitaszított szirteses diák pedig rendületlenül menetel a döntő felé. Sára, Vivi, Rajmund és Dominik határozott céllal érkeztek a versenyre: meg akarják nyerni a kupát, ezzel bizonyítva, hogy ők többek, mint néhány múltbéli hiba.

Napról napra szorosabb barátság fűzi össze a piros csapat tagjait a Hortobágyon, ahol az elszántság, a taktikázás, néha pedig a megérzésük az, ami továbbsegíti őket a következő körbe. Kérdés, hogy ez elegendő-e a végső győzelemre.

Az Iskolák Országos Versenye befejező kötetében kiderül, hogy Kocsis jól döntött-e, amikor Sárát, Vivit, Rajmundot és Dominikot választotta a címvédő csapatba, és lesz-e másodszor is “Nyertes Szirtes”, emellett arra is fény derül, hogyan alakul a még függőben lévő kapcsolat…

Az Állj mellém az Iskolák versenye második trilógia harmadik része.

 

 

Leiner Laura Iskolás versenye II. trilógiájának zárókötete Állj mellém címmel fog megjelenni 2021 novemberében. Az L&L Könyvesboltban már november 23.-tól megvásárolható lesz a regény, az országos megjelenésre pedig egy nappal később fog sor kerülni.

Szeptember végén indítottam ezt a visszaszámlálós bejegyzéssorozatot, amellyel az a célom, hogy az Állj mellém megjelenéséig minden héten szerdán egy posztban elevenítem fel az Iskolák országos versenye trilógia legszebb pillanatait. Ha esetleg lemaradtatok az előzőekről, akkor ezeket itt megtekinthetitek:

↠ Az IOV legjobb pillanatai – első visszaszámlálás: katt ide

↠ Az IOV legjobb pillanatai – második visszaszámlálás: katt ide

↠ Az IOV legjobb pillanatai – harmadik visszaszámlálás: katt ide

↠ Az IOV legjobb pillanatai – negyedik visszaszámlálás: katt ide

↠ Az IOV legjobb pillanatai – ötödik visszaszámlálás: katt ide

 

Mielőtt még megmutatnám nektek a heti bejegyzéshez választott idézeteimet, azt fontos itt megjegyeznem, hogy ezek az idézetek spoileresek is lehetnek, szóval csak akkor görgessetek lejjebb, ha már olvastátok az Iskolák országos versenye összes eddig megjelent regényét.

 

VISSZASZÁMLÁLÁS

↠ Állj mellém előrendelés: MÁR ELŐRENDELHETŐ

↠ az Állj mellém megjelenik az L&L Könyvesboltban: 20 nap múlva

↠ Állj mellém országos megjelenés: 21 nap múlva

 

A mai bejegyzésben ismét a Bízz bennemé lesz a főszerep, szóval most nem is húznám tovább az időt, íme még néhány felejthetetlen jelenet Sára, Rajmund, Vivi és Dominik első kötetes kalandjaiból.

Jó olvasgatást kívánok nektek! ❤

 

❝ – Ti sem tudtok mit kezdeni ezzel a határtalan népszerűséggel? – forgolódott az üres környéket pásztázva.

– Engem egy kicsit zavar ez a tolakodás – értettem egyet.

– Mit akartok, van egy galamb, akit érdeklünk – tűnődött el Dominik a suli lépcsőjére mutatva, aminek legfelső fokán egy madár mászkált valamit csipegetve, aztán hirtelen ő is úgy döntött, hogy elhagy minket, és egyszerűen elszáll onnan.

– Az érzés, amikor a galambok is leszarnak – kiáltott hirtelen Rajmund, mire mindhárman a hang irányába fordultunk és felnevettünk a megjegyzésre. ❞

 

❝ Rajmund hosszasan kifújva a levegőt unottan bámulta a fizikatanárt, aztán amikor Tahi felállt csomagoktól, a fiú terpeszállásba helyezkedett, és két karját oldalirányba kinyújtotta.

– Ez mi? Mit művelsz? – kérdezte a fizikatanár értetlenül.

– Ja, azt hittem motozás is lesz – állt továbbra is vele szemben Rajmund, mire mind felnevettünk. Kivéve Tahit. Ő el sem mosolyodott. ❞

 

❝ – Fehér – szólt utána Tahi, mire megálltunk, és kérdőn néztünk vissza a tanárra. – Soha nem mosod le magadról, hogy azért ti ketten mentek az első feladatra, mert én azt mondtam – közölte önelégülten. – Te kis szófogadó – röhögött behúzott nyakkal, mire Rajmund bólogatni kezdett.

– Így van. Éppen ezért most nagyon kell vigyázni, hogy továbbjussunk, mert ha nem, akkor az a tanár úr hibája, hiszen ön küldte Sárát és engem… Úgyhogy csak ki ne essünk, ki ne essünk – tettetett rémületet, és ahogy az a kapcsolatukra jellemző, egy pillanat alatt megfordult a kedvük, Tahi mosolya köddé vált, és idegesen kezdett fújtatni, Rajmund pedig elégedetten mosolygott.

– Meg ne próbáld! Fehér! Nem mered! Hallod, Rajmund! Viselkedjél. Sára, figyeljél rá, jussatok tovább! ❞

 

❝ – Elnézést, elnézést, bocsánat, köszönjük – szólt azoknak, akiket kikerültünk, akik közül többen furcsán néztek ránk, egy idősebb nő pedig szó szerint felháborodva vizslatta a (lufival) kitömött hasamat, mire Rajmund odaszólt neki.

– Nem én voltam – tagadta a fejét rázva. – De felnevelem becsülettel! – tette hozzá, mire a nő felháborodva, tátott szájjal nézett rám nem tagadva, hogy mit gondol rólam, mire hangosan felröhögtem, és akartam mondani valamiféle magyarázatot, de egyrészt a nevetéstől sem tudtam, másrészt Rajmund elrángatott onnan, és sietve kerülgettük tovább az embereket.

– Kösz, hogy nem hagysz cserben a lufigyerekemmel – szóltam előre Rajmundnak, aki vidáman nézett vissza rám a válla felett.

– Ez alap, Major – mosolyodott el, aztán kijáratot meglátva maga mellé húzott, és rohanni kezdtünk. ❞

 

❝ – Elnézést nem járt itt véletlenül a fizikatanárunk? – kezdte Vivi. Az eladó közömbös arccal nézett ránk.

– Szakállas, erős, nagydarab ember – vette át a szót Rajmund. – Úgy néz ki, mint aki mindjárt lefeleltet. Mindig olyan a feje. Nem járt itt? – próbálkozott eredménytelenül. ❞

 

❝ „Miért várta Tahi egy toronyban, hogy kiszabadítsák?”

„Mer’ hercegnő”

(…)

– Ó, nem, azért a két eset nem ugyanaz – ingatta a fejét a tanár, mire érdeklődve néztünk fel rá, várva, hogy folytassa. – Én élvezem a rólam szóló kommenteket, aztán a hozzászólóval találkozunk szeptemberben. Majd akkor meglátja, hogy feleltet egy hercegnő. ❞

 

❝ – Mi? Nem, nem – ingattam a fejem. – Nekem… nincs barátom – mondtam ki egyszerűen, majd hirtelen mind Rajmund irányába pillantottunk, aki túlságosan benyomta a ketchupös tubus oldalát, aminek következtében az egész krumplijára ráömlött a szósz.

– Semmi gond, így akartam – legyintett a tiszta ketchupös tányérjára, aztán Vivire nézett, akivel egymásra meresztgették a szemüket. Úgy tűnt, némán, csupán szemkontaktussal beszélnek meg valamit. ❞

 

❝ – Oké. Hogy mondod valakinek jelelve, hogy kedveled? – kérdezte.

– Mi? – lepődtem meg.

– Hogy kedvelsz valakit. Az hogy van? – húzta fel a szemöldökét.

– Ó. Ömm. Oké. Így – jeleltem, mire Rajmund megismételte a mozdulataimat. – Ez azt jelenti, hogy kedvellek – mondtam.

– Aha. És hogy van az, hogy tetszik a stílusod?

– Tetszik a stílusod? – kérdeztem vissza furcsán, magamban azon tűnődve, hogy ezeket még mindig nekem mondja, mint az előbb, amikor direkt lejeleltette velem azokat az üzeneteket, amiket nekem szánt, vagy ez most már tényleg tőlem független, és szeretné megtanulni jelelve?

– Igen. Azt hogy kell jelelni, hogy tetszik a stílusod? – ismételte meg.

– Ööö. Így – tanítottam meg kissé kiesve a szerepemből, miközben az agyam megállás nélkül kattogott. – Ezeket miért kérdezed? – érdeklődtem.

– Mert szeretnék tanulni – nézett a szemembe szórakozottan.

– És ez az első, amit tudni akarsz? Hogy kedvellek, és tetszik a stílusod…? – forgattam a szemem rosszallón.

– Mindenki ezzel kezdi, nem?

– Nem, általában az ábécével – vágtam rá.

– Hát mindegy, én ezeket akarom megtanulni elsőre.

– Jó – hagytam rá furán.

– Szóval – köszörülte meg a torkát. – Hogy mondod valakinek jelnyelven azt, hogy „szép vagy”?

– Így – jeleltem.

– Nem, várj – ingatta a fejét. – Legyen úgy, hogy nagyon szép vagy – variált.

– Tessék, itt van a nagyon is – tettem hozzá, miközben Rajmund a mozdulataimat figyelte.

– Nem, ez mégsem elég kifejező – gondolkodott hangosan. – Hogy jeleled azt, hogy “én hülye eddig észre sem vettem, hogy mennyire átkozottul szép vagy” – fogalmazta meg, mire hátrahőkölve megráztam a fejem.

– Ez így elég hosszú, maradjunk az előzőben – tanácsoltam. – Legyen csak a nagyon szép vagy.

– Legyen, bár ez így nem fedi a valóságot… – forgatta a szemét, én pedig jelelés közben furcsán néztem Rajmundra, elrejtve a mosolyomat, és folyamatosan azon kattogtam, hogy ezt most vajon nekem mondja, vagy tényleg csak úgy általánosságban kérdezi. ❞

 

❝ – Gyere, Major, mert lemaradsz – szólt rám Rajmund a kezét nyújtva, mire visszatettem mindent a borítékba, zsebre gyűrtem, és mosolyogva megfogtam Rajmund kezét, hagyva, hogy felhúzzon. A kilátó oldalához lépve Rajmund maga elé engedett, és miközben én a szélébe kapaszkodva néztem a végtelen róna mögött lenyugvó napot, addig Rajmund mögöttem állva fél karjával előrenyúlt, felemelte előttem a telefonját, és beindította a felvételt. – Nem zavarok így…? – suttogta a fülembe a hátam mögül, amitől a nyakamon végigszaladt a hideg, és a fejemet ingatva igyekeztem normális választ adni.

– Nem, de ne fogjam én? – ajánlottam fel, hogy átveszem a telefonját, ha úgy esetleg kényelmesebb neki.

– Nem, kösz, jó így – felelte halkan, előttem tartva a telefont, aminek a kijelzőjén pörgött a felvétel másodpercszámlálója, én pedig nagyon koncentráltam, hogy ne vigyorogjak megállás nélkül, vagy legalábbis ne látványosan, a horizonton lenyugvó napot nézve. ❞

 

❝ – Jó éjszakát – szólt Tahi.

– Jó éjt, tanár úr – intettem.

– Ne maradjatok fent sokáig. És még benézek hozzátok egyszer – tette hozzá.

– Betakargatni? – kérdezte Rajmund fel sem nézve a kártyalapjaiból, mire mindenki elröhögte magát, Tahi pedig a fogát szívva biccentett egyet, és Rajmund mögé sétált.

– Sárga kettes, sárga hármas, zöld hármas, ó, nocsak, piros plusz kettes, kék vissza lap – kezdte hangosan felmondani Rajmund kezéből a lapokat.

– Na jó – röhögte el magát a fiú, és ledobta a kártyáit. – Ezt megérdemeltem – biccentett a tanár felé, aki szórakozottan elköszönt tőlünk és kiment a játékteremből, mi pedig új partit kezdtünk. ❞

 

❝ – Öt perc – néztem a telefonom kijelzőjére.

– Mi öt perc? Akkor ment el az ezüst csapat a feladatra, vagy a haláluk beálltának időpontját közölted? – kérdezte Zétény kissé reszketve.

– Akkor mentek el – nevettem fel halkan, majd félrekaptam a fejem, mert valami rázni kezdte a magas füvet a közelemben, amitől megijedtem. – Bocs, köszi – álltam át Keri másik oldalára.

– Igazad van, Sára, bármi is az, jobb, ha engem kap el – tárta szét a karját kérdőn, mire röhögve megráztam a fejem.

– Nem úgy gondoltam.

– Dehogynem – legyintett Keri, amitől még jobban felnevettem.

Hirtelen az a narancssárga ruhás szervező ért vissza, aki elvitte az ezüstöket.

– Na, gyorsan elásta őket – jegyezte meg az egyik világosbarna fiú, a beszólására pedig az úton ácsorgó csapatok valamennyien felröhögtek. ❞

 

❝ – És a legfontosabb. Ha véletlenül kinyúlok ijedtemben…

– Igen? – nevettem el magam.

– Akkor csinálj még rólam egy jó képet, légyszi, tudod, egy olyan „kapjátok be, én így néztem ki az utolsó pillanatomban” fotót az utálóimnak. Persze lehet beállított és filterezett is, a lényeg, hogy rajtad kívül más ne tudjon arról, hogy szerkesztett. Megoldható? – tervezgette.

– Természetesen – ígértem meg vigyorogva. – Mutasd magad, smink, haj rendben? – világítottam az arcába a telefonommal.

– Na? – kérdezte.

– Tökéletes. Bízhatsz bennem, ha úgy alakul, olyan képet csinálok rólad, amibe ők is belehalnak – hülyültem tovább. ❞

 

Nektek melyek a kedvenc idézeteitek a Bízz bennemből?

 

Köszönöm szépen, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést, remélem, hogy továbbra is velem fogtok tartani ebben a kis visszaszámlálásban. Szinte el sem hiszem, hogy már csupán három hét választ el minket az Állj mellém megjelenéséig.

Legyen csodás napotok! ❤

 

xoxo, Fruzsi