2021. november 10., szerda

Az IOV legjobb pillanatai – hetedik visszaszámlálás

 
! Note to my English speaking readers: This post is about a book written by a Hungarian author, therefore, I will not include an English section in this one. !
 
Leiner Laura: Állj mellém | Könyvprofil
Megjelenés várható ideje: 2021. november 23. (L&L Könyvesboltban) / 2021. november 24. (országos megjelenés)
Sorozat: Iskolák versenye II. trilógia
A sorozat kötetei:
Bízz bennem
Higgy nekem
Állj mellém
Fülszöveg:
A végéhez közeledik az Iskolák Országos Versenye, a négy kitaszított szirteses diák pedig rendületlenül menetel a döntő felé. Sára, Vivi, Rajmund és Dominik határozott céllal érkeztek a versenyre: meg akarják nyerni a kupát, ezzel bizonyítva, hogy ők többek, mint néhány múltbéli hiba.
Napról napra szorosabb barátság fűzi össze a piros csapat tagjait a Hortobágyon, ahol az elszántság, a taktikázás, néha pedig a megérzésük az, ami továbbsegíti őket a következő körbe. Kérdés, hogy ez elegendő-e a végső győzelemre.
Az Iskolák Országos Versenye befejező kötetében kiderül, hogy Kocsis jól döntött-e, amikor Sárát, Vivit, Rajmundot és Dominikot választotta a címvédő csapatba, és lesz-e másodszor is “Nyertes Szirtes”, emellett arra is fény derül, hogyan alakul a még függőben lévő kapcsolat…
Az Állj mellém az Iskolák versenye második trilógia harmadik része.
 

 
Leiner Laura Iskolás versenye II. trilógiájának zárókötete Állj mellém címmel fog megjelenni 2021 novemberében. Az L&L Könyvesboltban már november 23.-tól megvásárolható lesz a regény, az országos megjelenésre pedig egy nappal később fog sor kerülni.
Szeptember végén indítottam ezt a visszaszámlálós bejegyzéssorozatot, amellyel az a célom, hogy az Állj mellém megjelenéséig minden héten szerdán egy posztban elevenítem fel az Iskolák országos versenye trilógia legszebb pillanatait. Ha esetleg lemaradtatok az előzőekről, akkor ezeket itt megtekinthetitek:
Az IOV legjobb pillanatai – első visszaszámlálás: katt ide
Az IOV legjobb pillanatai – második visszaszámlálás: katt ide
Az IOV legjobb pillanatai – harmadik visszaszámlálás: katt ide
Az IOV legjobb pillanatai – negyedik visszaszámlálás: katt ide
Az IOV legjobb pillanatai – ötödik visszaszámlálás: katt ide
Az IOV legjobb pillanatai – hatodik visszaszámlálás: katt ide
 
Mielőtt még megmutatnám nektek a heti bejegyzéshez választott idézeteimet, azt fontos itt megjegyeznem, hogy ezek az idézetek spoileresek is lehetnek, szóval csak akkor görgessetek lejjebb, ha már olvastátok az Iskolák országos versenye összes eddig megjelent regényét.
 
VISSZASZÁMLÁLÁS
Állj mellém előrendelés: MÁR ELŐRENDELHETŐ
az Állj mellém megjelenik az L&L Könyvesboltban: 13 nap múlva
Állj mellém országos megjelenés: 14 nap múlva 
 
A mai bejegyzésben a Higgy nekemmel folytatjuk a heti visszaszámlálást. Nekem ez a kötet a legnagyobb kedvencem az egész sorozatban, szóval igencsak nehéz volt csupán néhány idézetet kiemelnem belőle.
De most nem is húznám tovább az időt, jó olvasgatást kívánok nektek!
 
– Vivi? Felcser Vivi.
– Itt vagyok.
– Nagyszerű. Esetleg magaddal kapcsolatban ajánlanál valakit?
– Mármint valaki olyat, aki szívesen beszélgetne rólam, pozitív színben tüntet fel, és nem hord le, nem mond el mindennek, ami csak eszébe jut? – kérdezett vissza.
– Igen.
– Nem ismerek ilyen személyt – zárta rövidre Vivi, a beszólását követően pedig újra vissza kellett tartanunk a nevetésünket, miközben Kocsis egyre nagyobb sóhajokat hallatott.
– Senki? Vivi, nincs senki, aki mondana rólad pár jó szót?
– Ááá – gondolkodott el, majd hirtelen, mintha csak eszébe jutott volna valami, felemelte a mutatóujját. – Vagyis…
– Na! – lelkesült be Kocsis teljesen.
– A büfés a Szirtesben. Vele jóban vagyok, ő szerintem kedvel…
– A büfés… – dünnyögte Kocsis, megismételve a hallottakat, és fújtatva maga elé vette a jegyzetét. – Akkor tehát keressek fel egy csapost Pap Dominiknél, a Szirtes büfését Felcser Viviennél, Major Sára öccsét, figyelembe véve, hogy Sára előre életveszélyesen megfenyegette a kommentelőket, továbbá – nézett a papírjába – van egy önjelölt árvánk Fehér Rajmund személyében, aki fogalmam sincs, hogy tüntette el a szüleit, többek között a gépemről is! – bosszankodott Kocsis.
– Na ne mondja, igazgató úr, hogy ezek alapján nem lesz nézett az adása… – nyögte be Rajmund, mire mind felnevettünk, Kocsis pedig fújtatva hátradőlt a székén, és tehetetlenül leengedte maga mellé a kezeit.
– Jól van, jól van – bólogatott úgy, mint aki elég elszánt ahhoz, hogy ne adja fel. – Azt hiszitek, kemények vagytok, de én keményebb. Megszerettetlek benneteket, ha törik, ha szakad.
– Minek? – szólalt meg Dominik. – Mi vagyunk a feláldozhatók. A rosszhírűek. A megbélyegzettek. A szerethetetlenek… Minek töri magát, igazgató úr? – kérdezte, és mi is érdeklődve néztünk a kamerába, Kocsis válaszára várva.
– Mert megérdemlitek – mondta ki egyenesen, mi pedig ettől a nyers őszinteségtől mind zavartan elmosolyodtunk. Nem ehhez voltunk szokva.
 
– Mert nem ismernek benneteket – rázta meg a fejét feldúltan. – Ti négyen az elmúlt napokban többet bizonyítottatok ezen a versenyen, és többet tettetek az iskolátokért, mint a legtöbb kommentelő összesen. Nagyon okosnak hiszik magukat, az ítélkezés és bírálat nagyon megy, közben meg ha csak a negyedét kellene elviselniük annak, ami rátok nehezedik, összeroppannának, mint egy szék a súly alatt – közölte. – És tudjátok, mit? Én tudnék rólatok jó dolgokat mondani! – tette hozzá biztatóan, és látszott rajta, hogy szeretné, ha nem hatna ránk az otthoni állapot. Erre hálásan elmosolyodtam, Dominik magabiztosan biccentett egyet, Vivi vigyorogva fújt egy rágólufit, Rajmund pedig a tanárhoz lépett, és felnézve rá így szólt:
– Köszönjük a kedves szavakat. Nekem személy szerint nagyon sokat jelent, és úgy érzem, hogy itt, a verseny alatt szintet lépett a kapcsolatunk, ezért szeretném megkérdezni, hogy ezentúl hívhatom Dénesnek? – kérdezte, mire felnevettünk, Tahi pedig unottan meredt maga elé, és horkantva megrázta a fejét.
– Fehér, te annyira hülye vagy – jelentette ki, és hatalmas kezével Rajmund tarkója felé nyúlt, mire ő röhögve behúzta a nyakát, és vigyorogva kitért a mozdulat elől. – Na jó, erről ennyit, tűnés reggelizni! Gyerünk-gyerünk, mozgás! Fehér kinyírta a szép pillanatot, lefelé innen, elég volt – utasított minket Tahi, és a hatás kedvéért még tapsolt is párat, a csattanó hangtól pedig több madár is felröppent a rónáról.
 
– Itt vagyok – közölte kifulladva, és az oldalát fogva megállt előttünk. – Mit tudunk? – hápogta levegőt kapkodva.
– Tízkor feladat. Két csapattagot kellett kiválasztanunk – felelte Rajmund.
– Mi alapján? – kérdezte a tanár, ezúttal a térdén támaszkodva.
– Jól van? – kérdezte Vivi egy rágólufit fújva.
– Persze, csak kissé edzetlen vagyok – lihegte. – Nem sportoltam már vagy… – gondolkodott el – negyvenhét éve. – Ez kábé a valós kora lehetett, úgyhogy a beszólását követően hangosan felnevettünk.
 
– Cowboy, kéred a másikat? – pillantott Rajmund Dominikra, aki éppen újragumizta a haját.
– Egy ciginek jobban örülnék – ismerte be stresszesen, majd észrevette a mogorván rábámuló Tahit, és hozzátette: – Ha dohányoznék. De nem! – tette fel a kezét visszatartott röhögéssel.
– Én is így gondoltam – biccentett Tahi.
 
– Te tudod a megoldást? Jó vagy ezekben a méregetős dolgokban?
– Sajnos, Sára, én a pult másik oldalán szoktam ülni. Tudod, nem ott, ahol töltögetnek, hanem ahol megisszák – felelte (…)
 
– Na ez aztán meglepően okos meglátás volt, Fehér – bólogatott Tahi a szakállát vakarva. – Le vagyok nyűgözve. Ha így vágna az eszed az órámon is, még kettest is kaphatnál – poénkodott,
Rajmund pedig a nem várt beszólás hatására elröhögte magát.
– Ahhoz ébren kellene lennem az óráján – vágott vissza nevetve, erre a fizikatanár fenyegető mozdulattal a levegőbe lendítette a karját, mire Rajmund, akinek a szeme sem rebbent, szórakozottan megfogta a szájából kilógó nyalókapálcikát, és a fogai közt ide-oda húzogatva figyelte a tanárt.
 
– Szóval… Szereti a zenét, hah? – pillantott Rajmund Tahira érdeklődve, aki a szemét forgatva megrázta a fejét.
– Miért, mit hittél, a tanár nem ember? – kérdezte.
– Pontosan ezt! – helyeselt Rajmund.
– Fehér, lelöklek a lépcsőn – szólt rá Tahi mérgesen felé nyúlva, mire Rajmund röhögve behúzta a nyakát, és kérdőn nézett a tanárra, aki sóhajtva ment bele a beszélgetésbe. – Igen, képzeld, szeretem a zenét, sőt járok koncertekre és fesztiválokra is. Döbbenet, mi? – kérdezte gúnyosan.
– Kicsit – ismerte el Rajmund. – És nem lehet, hogy én azt a koncertre meg bulizni járó Tahi Dénest ismerjem? A fizikatanár helyett? – próbálkozott.
– Nem – felelte azonnal Tahi, Rajmund pedig elnevette magát.
– Kár, pedig jobb fejnek tűnik – szúrt oda.
– Tévedsz, Fehér, a fizikatanár Tahi Dénesnél nincs jobb fej – poénkodott a tanár. – Hát nem emlékszel, mennyire vicces volt, amikor nem lett meg a kettesed?
– De… Emlékszem. Majdnem halálra röhögtem magam – dünnyögte Rajmund kelletlenül, Tahi pedig elégedett vigyorral sétált mellette.
 
– A többieknek add át, hogy helló – tette hozzá.
– Mindenképpen – ígértem meg.
– Vivinek egy kicsit mélyebb hangon, hogy férfiasabbnak higgyen…
– Te hülye vagy – nevettem fel hangosan (...)

– Hát akkor – ragadta meg Dominik az üdítősüvegét – arra, hogy számíthatunk egymásra – mondta, mire azonnal letettem a villámat, és bólintva felemeltem a cipőm mellől a kulacsomat, majd a magasba tartottam, ahogyan Vivi és Rajmund is.
– Jóban-rosszban – mondta Vivi.
– Úgy-úgy – bólintottam.
– Főleg rosszban – tette hozzá Rajmund, és nevetve összekoccintottuk az italainkat, majd beleittunk.
 
Nektek melyek a kedvenc idézeteitek a Higgy nekemből?
 
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést, remélem, hogy továbbra is velem fogtok tartani ebben a kis visszaszámlálásban. Jövő héten fog kikerülni a blogomra az utolsó visszaszámlálós bejegyzés. Szeptember végén nekem még olyan távolinak tűnt az Állj mellém megjelenése, és most itt vagyunk, csupán 2 hét választ el tőle minket. Számomra ez még egy kicsit felfoghatatlan, de ugyanakkor nagyon örülök neki.
Legyen csodás napotok!
 
xoxo, Fruzsi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése