!
Note to my English speaking readers: This post is about a book written by a
Hungarian author, therefore, I will not include an English section in this one.
!
↠ Leiner Laura: Állj
mellém | Könyvprofil
Megjelenés
várható ideje: 2021. november 23. (L&L Könyvesboltban) / 2021. november 24.
(országos megjelenés)
Sorozat:
Iskolák versenye II. trilógia
A
sorozat kötetei:
Bízz
bennem
Higgy
nekem
Állj
mellém
Fülszöveg:
A
végéhez közeledik az Iskolák Országos Versenye, a négy kitaszított szirteses
diák pedig rendületlenül menetel a döntő felé. Sára, Vivi, Rajmund és Dominik
határozott céllal érkeztek a versenyre: meg akarják nyerni a kupát, ezzel
bizonyítva, hogy ők többek, mint néhány múltbéli hiba.
Napról
napra szorosabb barátság fűzi össze a piros csapat tagjait a Hortobágyon, ahol
az elszántság, a taktikázás, néha pedig a megérzésük az, ami továbbsegíti őket
a következő körbe. Kérdés, hogy ez elegendő-e a végső győzelemre.
Az
Iskolák Országos Versenye befejező kötetében kiderül, hogy Kocsis jól
döntött-e, amikor Sárát, Vivit, Rajmundot és Dominikot választotta a címvédő
csapatba, és lesz-e másodszor is “Nyertes Szirtes”, emellett arra is fény
derül, hogyan alakul a még függőben lévő kapcsolat…
Az
Állj mellém az Iskolák versenye második trilógia harmadik része.
Leiner
Laura Iskolás versenye II. trilógiájának zárókötete Állj mellém címmel fog
megjelenni 2021 novemberében. Az L&L Könyvesboltban már november 23.-tól
megvásárolható lesz a regény, az országos megjelenésre pedig egy nappal később
fog sor kerülni.
Szeptember
végén indítottam ezt a visszaszámlálós bejegyzéssorozatot, amellyel az a célom,
hogy az Állj mellém megjelenéséig minden héten szerdán egy posztban elevenítem
fel az Iskolák országos versenye trilógia legszebb pillanatait. Ha esetleg
lemaradtatok az előzőekről, akkor ezeket itt megtekinthetitek:
↠ Az IOV legjobb
pillanatai – első visszaszámlálás: katt ide
↠ Az IOV legjobb
pillanatai – második visszaszámlálás: katt ide
↠ Az IOV legjobb
pillanatai – harmadik visszaszámlálás: katt ide
↠ Az IOV legjobb
pillanatai – negyedik visszaszámlálás: katt ide
↠ Az IOV legjobb
pillanatai – ötödik visszaszámlálás: katt ide
↠ Az IOV legjobb
pillanatai – hatodik visszaszámlálás: katt ide
↠ Az IOV legjobb
pillanatai – hetedik visszaszámlálás: katt ide
Mielőtt
még megmutatnám nektek a heti bejegyzéshez választott idézeteimet, azt fontos
itt megjegyeznem, hogy ezek az idézetek spoileresek is lehetnek, szóval csak
akkor görgessetek lejjebb, ha már olvastátok az Iskolák országos versenye
összes eddig megjelent regényét.
VISSZASZÁMLÁLÁS
↠ Állj mellém előrendelés:
MÁR ELŐRENDELHETŐ
↠ az Állj mellém
megjelenik az L&L Könyvesboltban: 6 nap múlva
↠ Állj mellém országos
megjelenés: 7 nap múlva
És elérkezett ez a pillanat is, a mai az utolsó ilyen visszaszámláló bejegyzés, ugyanis jövő héten ilyenkor már országszerte mindenhol megvásárolható lesz az Állj mellém. Még most nagyon nehéz elhinni nekem, hogy már csak pár nap választ el minket ennek a regénynek a megjelenésétől; már alig várom, hogy végre olvashassam!
De most még koncentráljunk a mai bejegyzés témájára, ami nem más, mint a Higgy nekem. A múlt heti posztban nem tudtam megmutatni nektek az összes kedvenc idézetemet, és talán még ebbe sem fért bele az összes, de szerintem egy egész jó kis csokrot sikerült összeállítanom nektek.
Jó olvasgatást kívánok nektek! ❤
❝ –
Melyiket kéred? – kérdezte Andi, észrevéve, hogy megszenvedek a magasabb
polccal.
–
Az jó lesz, köszi – biccentettem arra, ami felém mutatott.
–
Szívesen, ha a tetőről kell valami, szólj, azt is elérem. ❞
❝ –
Itt látható egy határidőnapló, egy többrekeszes álló tolltartó, amiben van
töltőtoll, rotring, radír, egy kihúzófilc – szedegette ki sorra, aztán a fekete
műanyag tartót fejjel lefelé fordította, hogy kiszórja belőle, ami még benne
van. A poros tartóból kiesett némi apró, pár darab elgörbült fémkapocs, valami
plasztikkártya és egy megszáradt légytetem.
„Hulla!
Hulla van az igazgatói irodában!”
„Valaki
szóljon a zsaruknak”
„Kocsis
igazgató, már nem azért, de Icuka nem takarít valami hatékonyan, hát mi az a
mocsok???”
„Besírok,
tényleg, Icuka nem takarította el a tetemet”
„Ezek
szerint Icuka is benne van. Tettestárs. Gondoltam amúgy, nekem mindig olyan
gyanús volt a folyosón.”
„Igen,
mint aki titkol valamit”
„Ezek
szerint jól sejtettük…”
„Képzeljétek,
az a légy miket tudhatott meg az igazgatóiban”
„Bele
is halt”
„Nem
csodálom, hogy így végezte”
(…)
„Sziasztok,
most jöttem, miért élőzik Kocsis egy döglött légyről?”
„Mert
ez volt az egyetlen barátja. Most van a megemlékezés”
„Bazz,
komoly? RIP légy”
„Így
van, nyugodjon békében”
„Sose
feledünk”
Ekkor
Kocsis fél kézzel visszapakolta a tolltartóba a dolgait, kivéve a legyet, amit
egy nagy levegővételt követően egyszerűen lefújt az asztaláról. A kommentelők
legnagyobb felháborodására.
„Neeeee!”
„Azt
hittük, a barátja volt”
„Na
jó, ennyit a szertartásról”
„Kocsis
lelketlen!”
„Ez
aztán béke poraira volt”
„Vagy
pora békéire” ❞
❝ –
Most komolyan, minek maradna? – kérdezte Rajmund, a betűit rendezgetve a kis
tartóban. – A legdurvább, ami történhet, hogy kirakok egy hosszú szót –
közölte. (…)
–
Jó, nem bánom – jutott dűlőre Tahi, és felállt a foteljéből.
–
Aztán ne maradjon fent sokáig. Még benézek – szólt neki Rajmund, fel sem nézve
a betűiből.
–
Fehér, lecsaplak – közölte reflexből, mire a lilák tanára megrökönyödve nézett
ránk.
–
Bájos iskola – jegyezte meg. Tahi elengedte a füle mellett a megjegyzést, és
szigorúan nézett ránk.
–
Ne csináljatok semmi zűrt.
–
Rendben.
–
Major, még egyszer, le a kalappal – mosolygott rám, aztán Rajmundra nézett. –
Fehér…
–
Igen? – kérdezte Rajmund.
–
Okosan – szólt úgy, mint aki bízik benne. Rajmund ezúttal nem hülyülte el a
dolgot, csak határozottan biccentett egyet, megígérve ezzel Tahinak, hogy
számíthat rá.
–
Pap, Felcser! – kiáltott a biliárdozók felé, mire mindketten hátrapillantottak.
– Én megyek – intett Tahi.
–
Jó éjt – köszöntek el.
–
Tudod, mi a szabály – intézte a tanár Dominikhoz a szavait, aki a
biliárdasztaltól elfordulva megemelte a kezében tartott dákót.
–
Nem ütök le senkit – ígérte meg.
–
Helyes – biccentett Tahi,
(…)
–
Olyan gyorsan felnőnek – szólalt meg Rajmund. – Most komolyan. Az egyik
pillanatban még itt ül, és antiszociálisan, mindenkit utálva néz maga elé,
aztán hirtelen rablórömizni megy a barátaival – ingatta a fejét, én pedig
előrehajolva hozzátettem a táblán lévő betűkhöz két újat. ❞
❝ (…)
majd az utánam következő Zétényre nézve megrázta a fejét. – Vedd vissza.
–
Mi? Miért? Értelmes szó – háborodott fel Zétény azonnal, és a táblán lévő
„klein” feliratra mutatott.
–
Lehet, de nem magyar… – érvelt Andi.
–
Ki mondta, hogy magyarul scrabble-özünk? – kérdezte Zétény, aki a bézs csapat
németeseként végre kamatoztatni próbálta a tudását. Nem járt sok sikerrel, mert
Andi megvétózta.
–
Most ki jön? – kérdezte Keri a szemüvegét feltolva az orrán.
–
Én, megint, mert Andi problémázik… – vette vissza Zétény a „klein” feliratot a
tábláról. ❞
❝ –
Igen? Miért, mi volt? – kérdezte Vivi izgatottan. Andi hosszasan kifújva a
levegőt, szerelmesen sóhajtott egyet, és kimondta:
–
Gabesz kért tőlem egy H betűt kölcsön.
–
Igen, igen, de és? Utána? – kérdeztem érdeklődve, várva a sztori további
részét.
–
Szabálytalan, de adtam neki – mesélte, mire Vivi, aki egy kicsit más
befejezésre számított, felhorkantott.
–
Most nézd meg magad, mekkora ribanc vagy te is. Rögtön H-t adsz??? – kérdezte
tettetett felháborodással, a megjegyzésére pedig egyszerre tört ki belőlünk a
röhögés. ❞
❝ –
Jól van, Major, csodásan nézel ki. A smink, a haj…Minden nagyszerű. Csak lenne
hosszabb az a póló – dünnyögte kelletlenül.
–
Érdekes, én pont az ellenkezőjét gondoltam – vágta rá Rajmund, mire a tanár
unottan felé fordult és közölte vele, hogy „lecsapja”. ❞
❝ –
Tessék, Major, nem volt könnyű, de találtam – mondta átadva a piros
szigszalagtekercset, amit üzenetben kértem tőle, majd a vizes arcát megtörölve
végigmért. – Így lépsz fel? – kérdezte megilletődve.
–
Aha – feleltem. – Miért? Valami nem stimmel? – kérdeztem vissza, és zavartan
néztem rá.
–
Dehogynem… – felelte szűkszavúan.
–
Ne már – néztem Rajmund szemébe könyörgőn. – Most komolyan. Rendben leszek így?
– kérdeztem, Rajmund pedig óvatos mosolyra húzta a száját.
–
Hát, Major, annyira rendben vagy, hogy a szívbeteg nagyapámnak nem így
mutatnálak be, mert nem biztos, hogy túlélné, de a tánchoz tökéletes lesz –
közölte (…) ❞
❝ (…)
aztán Rajmund előtt megállva, mosolyogva a szemébe néztem. – Hajrá – nyúltam
fel, és
a
nyaka köré fonva a kezem szorosan átöleltem.
–
Kösz, Major – suttogta a fülembe, viszonozva az ölelésemet, majd a két karját
végigsimítva lecsúsztatta a derekamon, végül átkarolta a csípőmet.
–
Na jó, na elég lesz, Fehér, hol a kezed, Major, engedd el szépen, nem a
háborúba megy, hanem csúszkálni… ❞
❝ Vivi
Dominikot ölelte át, én pedig Rajmundhoz érve felugrottam a nyakába, mire
röhögve elkapott, én pedig átkulcsoltam a lábam körülötte, és miközben
megtartott, szórakozottan a szemembe nézett.
–
Mi ez az üdvözlés, Major? Többször kéne feladatra mennem – jegyezte meg (…) ❞
❝ –
Na jó – dörzsölte meg az arcát. – Akkor kezdjük el komolyan venni a dolgokat,
mert mostantól azt mondom, van esély.
–
Mármint a végére? A győzelemre? – kérdeztem meglepetten, felállva egy üres
padra, és azon egyensúlyozva lépkedtem a tanárt hallgatva.
–
Major, most jutottatok tovább ti négyen egy tanulmányi-műveltségi feladaton.
Ismétlem, ti négyen…
–
Ennél diszkrétebben már nem lehet lehülyézni valakiket – pillantott fel Rajmund
a visszakapott telefonjából szórakozottan, mire felröhögtünk. ❞
❝ Hogy
Vivi és Dominik irtóra összeillenek, és végtelenül aranyosak együtt. És nem
mellesleg ott állva a hortobágyi élménytáborban, azon a június 22-ei
délelőttön, az Iskolák Országos Versenye nyolcadik napjának délelőttjén annak
is tökéletesen a tudatában voltam, hogy bár sem az idő, sem az alkalom nem
biztos, hogy megfelelő, valahogy Fehér Rajmund és én teljesen egymásba estünk. ❞
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést, és azt is, hogy velem tartottatok ebben a visszaszámlálásban. Nekem nagyon sokat segített az, hogy minden hétre készültem ezekkel a posztokkal, így ismét sikerült felelevenítenem a kedvenc pillanataimat ebből a sorozatból, számomra így sokkal gyorsabban telt az idő. Remélem, hogy ti is szerettétek ezt a bejegyzés sorozatot.
Legyen csodás napotok! ❤
xoxo, Fruzsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése