2021. november 17., szerda

Az IOV legjobb pillanatai – nyolcadik visszaszámlálás

 
! Note to my English speaking readers: This post is about a book written by a Hungarian author, therefore, I will not include an English section in this one. !
 
Leiner Laura: Állj mellém | Könyvprofil
Megjelenés várható ideje: 2021. november 23. (L&L Könyvesboltban) / 2021. november 24. (országos megjelenés)
Sorozat: Iskolák versenye II. trilógia
A sorozat kötetei:
Bízz bennem
Higgy nekem
Állj mellém
Fülszöveg:
A végéhez közeledik az Iskolák Országos Versenye, a négy kitaszított szirteses diák pedig rendületlenül menetel a döntő felé. Sára, Vivi, Rajmund és Dominik határozott céllal érkeztek a versenyre: meg akarják nyerni a kupát, ezzel bizonyítva, hogy ők többek, mint néhány múltbéli hiba.
Napról napra szorosabb barátság fűzi össze a piros csapat tagjait a Hortobágyon, ahol az elszántság, a taktikázás, néha pedig a megérzésük az, ami továbbsegíti őket a következő körbe. Kérdés, hogy ez elegendő-e a végső győzelemre.
Az Iskolák Országos Versenye befejező kötetében kiderül, hogy Kocsis jól döntött-e, amikor Sárát, Vivit, Rajmundot és Dominikot választotta a címvédő csapatba, és lesz-e másodszor is “Nyertes Szirtes”, emellett arra is fény derül, hogyan alakul a még függőben lévő kapcsolat…
Az Állj mellém az Iskolák versenye második trilógia harmadik része.
 
 
Leiner Laura Iskolás versenye II. trilógiájának zárókötete Állj mellém címmel fog megjelenni 2021 novemberében. Az L&L Könyvesboltban már november 23.-tól megvásárolható lesz a regény, az országos megjelenésre pedig egy nappal később fog sor kerülni.
Szeptember végén indítottam ezt a visszaszámlálós bejegyzéssorozatot, amellyel az a célom, hogy az Állj mellém megjelenéséig minden héten szerdán egy posztban elevenítem fel az Iskolák országos versenye trilógia legszebb pillanatait. Ha esetleg lemaradtatok az előzőekről, akkor ezeket itt megtekinthetitek:
Az IOV legjobb pillanatai – első visszaszámlálás: katt ide
Az IOV legjobb pillanatai – második visszaszámlálás: katt ide
Az IOV legjobb pillanatai – harmadik visszaszámlálás: katt ide
Az IOV legjobb pillanatai – negyedik visszaszámlálás: katt ide
Az IOV legjobb pillanatai – ötödik visszaszámlálás: katt ide
Az IOV legjobb pillanatai – hatodik visszaszámlálás: katt ide
Az IOV legjobb pillanatai – hetedik visszaszámlálás: katt ide
 
Mielőtt még megmutatnám nektek a heti bejegyzéshez választott idézeteimet, azt fontos itt megjegyeznem, hogy ezek az idézetek spoileresek is lehetnek, szóval csak akkor görgessetek lejjebb, ha már olvastátok az Iskolák országos versenye összes eddig megjelent regényét.
 
VISSZASZÁMLÁLÁS
Állj mellém előrendelés: MÁR ELŐRENDELHETŐ
az Állj mellém megjelenik az L&L Könyvesboltban: 6 nap múlva
Állj mellém országos megjelenés: 7 nap múlva 
 
És elérkezett ez a pillanat is, a mai az utolsó ilyen visszaszámláló bejegyzés, ugyanis jövő héten ilyenkor már országszerte mindenhol megvásárolható lesz az Állj mellém. Még most nagyon nehéz elhinni nekem, hogy már csak pár nap választ el minket ennek a regénynek a megjelenésétől; már alig várom, hogy végre olvashassam!
De most még koncentráljunk a mai bejegyzés témájára, ami nem más, mint a Higgy nekem. A múlt heti posztban nem tudtam megmutatni nektek az összes kedvenc idézetemet, és talán még ebbe sem fért bele az összes, de szerintem egy egész jó kis csokrot sikerült összeállítanom nektek.
Jó olvasgatást kívánok nektek!
 
– Melyiket kéred? – kérdezte Andi, észrevéve, hogy megszenvedek a magasabb polccal.
– Az jó lesz, köszi – biccentettem arra, ami felém mutatott.
– Szívesen, ha a tetőről kell valami, szólj, azt is elérem.
 
– Itt látható egy határidőnapló, egy többrekeszes álló tolltartó, amiben van töltőtoll, rotring, radír, egy kihúzófilc – szedegette ki sorra, aztán a fekete műanyag tartót fejjel lefelé fordította, hogy kiszórja belőle, ami még benne van. A poros tartóból kiesett némi apró, pár darab elgörbült fémkapocs, valami plasztikkártya és egy megszáradt légytetem.
„Hulla! Hulla van az igazgatói irodában!”
„Valaki szóljon a zsaruknak”
„Kocsis igazgató, már nem azért, de Icuka nem takarít valami hatékonyan, hát mi az a mocsok???”
„Besírok, tényleg, Icuka nem takarította el a tetemet”
„Ezek szerint Icuka is benne van. Tettestárs. Gondoltam amúgy, nekem mindig olyan gyanús volt a folyosón.”
„Igen, mint aki titkol valamit”
„Ezek szerint jól sejtettük…”
„Képzeljétek, az a légy miket tudhatott meg az igazgatóiban”
„Bele is halt”
„Nem csodálom, hogy így végezte”
(…)
„Sziasztok, most jöttem, miért élőzik Kocsis egy döglött légyről?”
„Mert ez volt az egyetlen barátja. Most van a megemlékezés”
„Bazz, komoly? RIP légy”
„Így van, nyugodjon békében”
„Sose feledünk”
Ekkor Kocsis fél kézzel visszapakolta a tolltartóba a dolgait, kivéve a legyet, amit egy nagy levegővételt követően egyszerűen lefújt az asztaláról. A kommentelők legnagyobb felháborodására.
„Neeeee!”
„Azt hittük, a barátja volt”
„Na jó, ennyit a szertartásról”
„Kocsis lelketlen!”
„Ez aztán béke poraira volt”
„Vagy pora békéire”
 
– Most komolyan, minek maradna? – kérdezte Rajmund, a betűit rendezgetve a kis tartóban. – A legdurvább, ami történhet, hogy kirakok egy hosszú szót – közölte. (…)
– Jó, nem bánom – jutott dűlőre Tahi, és felállt a foteljéből.
– Aztán ne maradjon fent sokáig. Még benézek – szólt neki Rajmund, fel sem nézve a betűiből.
– Fehér, lecsaplak – közölte reflexből, mire a lilák tanára megrökönyödve nézett ránk.
– Bájos iskola – jegyezte meg. Tahi elengedte a füle mellett a megjegyzést, és szigorúan nézett ránk.
– Ne csináljatok semmi zűrt.
– Rendben.
– Major, még egyszer, le a kalappal – mosolygott rám, aztán Rajmundra nézett. – Fehér…
– Igen? – kérdezte Rajmund.
– Okosan – szólt úgy, mint aki bízik benne. Rajmund ezúttal nem hülyülte el a dolgot, csak határozottan biccentett egyet, megígérve ezzel Tahinak, hogy számíthat rá.
– Pap, Felcser! – kiáltott a biliárdozók felé, mire mindketten hátrapillantottak. – Én megyek – intett Tahi.
– Jó éjt – köszöntek el.
– Tudod, mi a szabály – intézte a tanár Dominikhoz a szavait, aki a biliárdasztaltól elfordulva megemelte a kezében tartott dákót.
– Nem ütök le senkit – ígérte meg.
– Helyes – biccentett Tahi,
(…)
– Olyan gyorsan felnőnek – szólalt meg Rajmund. – Most komolyan. Az egyik pillanatban még itt ül, és antiszociálisan, mindenkit utálva néz maga elé, aztán hirtelen rablórömizni megy a barátaival – ingatta a fejét, én pedig előrehajolva hozzátettem a táblán lévő betűkhöz két újat.
 
(…) majd az utánam következő Zétényre nézve megrázta a fejét. – Vedd vissza.
– Mi? Miért? Értelmes szó – háborodott fel Zétény azonnal, és a táblán lévő „klein” feliratra mutatott.
– Lehet, de nem magyar… – érvelt Andi.
– Ki mondta, hogy magyarul scrabble-özünk? – kérdezte Zétény, aki a bézs csapat németeseként végre kamatoztatni próbálta a tudását. Nem járt sok sikerrel, mert Andi megvétózta.
– Most ki jön? – kérdezte Keri a szemüvegét feltolva az orrán.
– Én, megint, mert Andi problémázik… – vette vissza Zétény a „klein” feliratot a tábláról.
 
– Igen? Miért, mi volt? – kérdezte Vivi izgatottan. Andi hosszasan kifújva a levegőt, szerelmesen sóhajtott egyet, és kimondta:
– Gabesz kért tőlem egy H betűt kölcsön.
– Igen, igen, de és? Utána? – kérdeztem érdeklődve, várva a sztori további részét.
– Szabálytalan, de adtam neki – mesélte, mire Vivi, aki egy kicsit más befejezésre számított, felhorkantott.
– Most nézd meg magad, mekkora ribanc vagy te is. Rögtön H-t adsz??? – kérdezte tettetett felháborodással, a megjegyzésére pedig egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
 
– Jól van, Major, csodásan nézel ki. A smink, a haj…Minden nagyszerű. Csak lenne hosszabb az a póló – dünnyögte kelletlenül.
– Érdekes, én pont az ellenkezőjét gondoltam – vágta rá Rajmund, mire a tanár unottan felé fordult és közölte vele, hogy „lecsapja”.
 
– Tessék, Major, nem volt könnyű, de találtam – mondta átadva a piros szigszalagtekercset, amit üzenetben kértem tőle, majd a vizes arcát megtörölve végigmért. – Így lépsz fel? – kérdezte megilletődve.
– Aha – feleltem. – Miért? Valami nem stimmel? – kérdeztem vissza, és zavartan néztem rá.
– Dehogynem… – felelte szűkszavúan.
– Ne már – néztem Rajmund szemébe könyörgőn. – Most komolyan. Rendben leszek így? – kérdeztem, Rajmund pedig óvatos mosolyra húzta a száját.
– Hát, Major, annyira rendben vagy, hogy a szívbeteg nagyapámnak nem így mutatnálak be, mert nem biztos, hogy túlélné, de a tánchoz tökéletes lesz – közölte (…)
 
(…) aztán Rajmund előtt megállva, mosolyogva a szemébe néztem. – Hajrá – nyúltam fel, és
a nyaka köré fonva a kezem szorosan átöleltem.
– Kösz, Major – suttogta a fülembe, viszonozva az ölelésemet, majd a két karját végigsimítva lecsúsztatta a derekamon, végül átkarolta a csípőmet.
– Na jó, na elég lesz, Fehér, hol a kezed, Major, engedd el szépen, nem a háborúba megy, hanem csúszkálni…
 
Vivi Dominikot ölelte át, én pedig Rajmundhoz érve felugrottam a nyakába, mire röhögve elkapott, én pedig átkulcsoltam a lábam körülötte, és miközben megtartott, szórakozottan a szemembe nézett.
– Mi ez az üdvözlés, Major? Többször kéne feladatra mennem – jegyezte meg (…)
 
– Na jó – dörzsölte meg az arcát. – Akkor kezdjük el komolyan venni a dolgokat, mert mostantól azt mondom, van esély.
– Mármint a végére? A győzelemre? – kérdeztem meglepetten, felállva egy üres padra, és azon egyensúlyozva lépkedtem a tanárt hallgatva.
– Major, most jutottatok tovább ti négyen egy tanulmányi-műveltségi feladaton. Ismétlem, ti négyen…
– Ennél diszkrétebben már nem lehet lehülyézni valakiket – pillantott fel Rajmund a visszakapott telefonjából szórakozottan, mire felröhögtünk.
 
Hogy Vivi és Dominik irtóra összeillenek, és végtelenül aranyosak együtt. És nem mellesleg ott állva a hortobágyi élménytáborban, azon a június 22-ei délelőttön, az Iskolák Országos Versenye nyolcadik napjának délelőttjén annak is tökéletesen a tudatában voltam, hogy bár sem az idő, sem az alkalom nem biztos, hogy megfelelő, valahogy Fehér Rajmund és én teljesen egymásba estünk.
 
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést, és azt is, hogy velem tartottatok ebben a visszaszámlálásban. Nekem nagyon sokat segített az, hogy minden hétre készültem ezekkel a posztokkal, így ismét sikerült felelevenítenem a kedvenc pillanataimat ebből a sorozatból, számomra így sokkal gyorsabban telt az idő. Remélem, hogy ti is szerettétek ezt a bejegyzés sorozatot.
Legyen csodás napotok!
 
xoxo, Fruzsi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése